Könyvajánló 5.

Kahil Gibran: Homok és tajték

A gránátalma

Mikor egyszer egy gránátalma szívében laktam, meghallottam, amint egy mag így szólott:
"Egy napon fa leszek és a szél susogni fog ágaim között, a nap tükröződni fog lombjaim között és az év minden időszakában erős és szép leszek."
Erre egy másik mag így szólt:
"Amikor olyan fiatal voltam, mint te, nekem is hasonlóak voltak vágyaim. Az idők során megtanultam mérlegelni a dolgokat és beláttam, hogy reményem hiú volt."
Egy harmadik mag így szólt:
"Semmit nem látok magunkban, ami ilyen nagy jövőt ígérne."
A negyedik mag ezt mondta:
"De milyen élet az, amiben nincs meg a jobb jövő reménye!"
Az ötödik mag így szólt:
"Miért kell vitatkoznunk arról, hogy mi lesz belőlünk egyszer, amikor azt sem tudjuk, mik vagyunk most."
A hatodik mag így szólt:
"Amik vagyunk, azok is maradunk."
A hetedik mag ezt mondta:
"Egészen tiszta az elképzelésem arról, hogy hogyan lesz minden, de nem tudom szavakkal kifejezni."
Erre megszólalt a nyolcadik, kilencedik, tizedik - és még sokan - és a végén egyszerre mindannyian, míg a hangzavarban én már semmit sem értettem.
Még azon a napon áttelepedtem egy birsalma szívébe.
Ott kevesebb mag van és azok nagyon hallgatagok.