2009. szeptember 13., vasárnap

Az a vers...

...amelyik valaha legmélyebben megérintett:

HONNAN FOGOD TUDNI, HOGY KÖZEL VAGYOK HOZZÁD?

Ha egy tikkasztó éjjen minden forró és csendes,
És az első hűvös fuvallat símogatja az arcodat,
Én símogatlak, - Gondolj Rám!

Mikor az éhség kínja csillapul,
És a magányt megtöri a Boldogság, - Gondolj Rám!

Mikor a szád kiszárad és már beszélni is alig tudsz,
Az első korty friss vízzel én üdítelek, - Gondolj Rám!

Ha a halál komor fellege eloszlik,
És a gyermek mosolyogva tekint rád, - Gondolj Rám!

Amikor arcodat esővel áztatom,
És tisztára mosom a földet, s a barna leveleket,
Az eső tiszta illatával én tisztítalak meg,
Gondolj Rám!

Amikor a fájdalom megszűnik, és elhagy a félelem,
Gondolj Rám!

Amikor fürkésző szemeidet elborzasztja az élet kegyetlensége,
A csendesen sugárzó Nap első fényével én vígasztallak,
Gondolj Rám!

HONNAN FOGOD TUDNI, HOGY KÖZEL VAGY HOZZÁM?

Amikor a perzselő Nap égeti a földet és a bőröd,
Szemed homokkal és porral szórja tele a szél,
És sehol egy ágacska, ami árnyékot adna,
És Te Szeretsz Engem!

Amikor a magány és az éhség együtt támad,
És egyik sem enyhül,
És Te Szeretsz Engem!

Mikor ajkad cserepes, nyelved mint az agyag,
Torkod kiszárad, víz sehol, mint még délibáb sem,
És Te Szeretsz Engem!

Mikor haldokló gyermeket tartasz karodban,
Ki könnyes szemmel könyörög,
És Te Szeretsz Engem!

Ha viharossá korbácsolom az óceánt,
És te árva levélként hánykolódsz mélységeiben,
És Te Szeretsz Engem!

Mikor a fájdalom már elviselhetetlen,
És mégis mosolyogsz,
És Te Szeretsz Engem!

Ha elveszem tőled a számodra legdrágábbat,
Ami a legnagyobb veszteség számodra,
És a sötétség elborít,
És Te mégis Szeretsz Engem!

Minden, amit látsz, hallasz, szagolsz, ízlelsz és megérintesz, hozzám tartozik. Mit adhatnál nekem, ami még nem az enyém, szereteteden kívül? És azt is én adtam neked, mint egyetlen tulajdont, az idők kezdete előtt.

(Sri Sathya Sai Baba)

2 megjegyzés:

Katalin Németi-Vas írta...

Nem csodálom, hogy megérintett, hiszen ez a Mindenségről szól, a forrást tárja fel, őszinte tiszta mivoltában. Az érintetlen, érdekmentes szeretetet. ősvaló...

Csodálatos...

iam írta...

2007-ben hallottam egy rendezvényen, egy lány csodálatos előadásában. Nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Aztán pár napon belül megszereztem azt a kis füzetet, amelyben megjelent.