Előre tudom a következő pillanatot, hogy most hirtelen mosolyogva össze fogunk nézni, és elnevetjük magunkat. Régóta ismerjük egymást. Pedig most találkoztunk először.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
Magamról
Blogarchívum
-
▼
2009
(167)
-
▼
szeptember
(34)
- Konklúzió 12.
- Könyvajánló 5.
- Konklúzió 11.
- Konklúzió 10.
- Konklúzió 9.
- Régen 1.
- Vigasz
- Ilyen az...
- Akik tudnak
- Találd meg a dallamod
- És...
- Egy levél
- Ki ez a nő?
- Szörnyű
- Az oltások
- Ne dőljetek be
- Koktél
- Titok
- Imádom nézegetni
- Az a vers...
- Válasz egy kérdésre
- Mit igyak?
- Konklúzió 8.
- Zsíroskenyér
- Ide is megyek
- Elmegyek...elmegyek...
- 09.09.09.
- Viszonyítás
- Versenyfelhívás
- A férfiúi önérzet
- Rózsaszín keret még nem volt
- A törökök
- Nyál
- Esszencia
-
▼
szeptember
(34)
Rendszeres olvasók
1 megjegyzés:
ez izgalmasan hangzik:) néhányszor átéltem már, és az a kellemes bizsergés, ami ilyenkor az emberben megjelenik:) Na az leírhatatlan...
Megjegyzés küldése