Úgy érzem időről-időre, hogy hibernálnom kell magamat a túlélés érdekében. Addig pedig alszom fagyott mély álomban.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
Magamról
Blogarchívum
-
▼
2009
(167)
-
▼
szeptember
(34)
- Konklúzió 12.
- Könyvajánló 5.
- Konklúzió 11.
- Konklúzió 10.
- Konklúzió 9.
- Régen 1.
- Vigasz
- Ilyen az...
- Akik tudnak
- Találd meg a dallamod
- És...
- Egy levél
- Ki ez a nő?
- Szörnyű
- Az oltások
- Ne dőljetek be
- Koktél
- Titok
- Imádom nézegetni
- Az a vers...
- Válasz egy kérdésre
- Mit igyak?
- Konklúzió 8.
- Zsíroskenyér
- Ide is megyek
- Elmegyek...elmegyek...
- 09.09.09.
- Viszonyítás
- Versenyfelhívás
- A férfiúi önérzet
- Rózsaszín keret még nem volt
- A törökök
- Nyál
- Esszencia
-
▼
szeptember
(34)
Rendszeres olvasók
2 megjegyzés:
Kedves M!
Köszönöm:)... tudod mit:) egyébként az életérzéssel, amit megjelenítesz messze menőkig egyetértek. Nekem is szokott 'ilyenem' lenni... A bloghoz gratulálok, még nézegetem...
Szép napot:)
Üdv. Kate
Kedves Kate!
Neked nagyon szívesen:)
És én is köszönöm:)
Megjegyzés küldése