Ültem a buszon és türelmetlenül vártam már az indulást. Egyedül utaztam, nem ült mellettem senki. Már majdnem tele volt a jármű, így gondoltam talán akkor hamarosan indulni fogunk.
Fölszállt a hátsó ajtón két férfi. Szemmel láthatóan egyértelmű volt, hogy apa és fia. Nem is volt több hely a buszon, csak kettő, nyilván rájuk vártunk. Nem messze ültem a hátsó ajtótól balra, és az idősebb férfi felém indult el és leült mellettem. A fia két sorral hátrébb, a másik oldal szélén, így hátrafordulva, könnyen tudtak egymással kommunikálni.
Végre elindultunk. Nagyon furcsán éreztem magam a férfi mellett. Olyan érzésem volt, mintha már nagyon régóta ismerném, és szinte szégyelltem magam, hogy nem tudtam honnan. A férfi persze teljesen közvetlenül beszélt hozzám, éreztem, tudnom és értenem kellene, miről van szó, de fogalmam sem volt róla. Mintha én neki a „valakije” lennék. Te jó ég? Mi ez? Tudathasadásom van, vagy neki van?
Egy rugalmas anyagú passzos nadrág volt rajtam, blúzzal. Mindenféle zavar nélkül fogta magát és egyszercsak a derekánál benyúlt a nadrágomba, a rugalmas anyag lazán engedte a kezét amerre csak vitte. Semmit nem értettem. Itt ül egy idegen mellettem és gátlástalanul fogdos. Vagy én vagyok hülye, vagy ő. De ő annyira életszerűen és természetesen viselkedett velem, hogy megrémültem attól a gondolattól, hogy talán valamilyen agymosáson estem át, és kitörölték a gondolataimat, az emlékeimet? De ez mikor történhetett? Aztán rájöttem, ez hülye kérdés, mert ha így van, akkor nyilván arra sem emlékszem. Ezért csak néztem a férfit, és hagytam hagy csináljon velem amit akar. Ő ettől szemmel láthatóan nagyon boldog volt. Én pedig csendesen tűnődtem magamban. Ennyire az itt és most-ban talán még soha nem éreztem magam, de ha ez az, akkor jó nagy árat kell fizetni érte, gondoltam.
Megszólalt a telefonom, egy ismerősöm hívott fel. A két világ között még volt egy pár pillanat, mikor azon merengtem, hogy vajon a buszon utazzam-e tovább, vagy felvegyem a telefont. Elég kitartóan csörgött, így visszakerültem a real time-ba, munka van, nem ment el az eszem. Juppi, és fogalmam sincs ki volt az a pasas.
Felébredtem. És most is az itt és most-ban vagyok, csak egy másikban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése