Végy egy nagy házat. Pakold tele minden marhasággal, amire tulajdonképpen semmi szükséged sincs. Közben vegyél egy baromi dög autót, hogy a nőid és a gyerekeid kényelmesen elférjenek benne. Aztán kell egy hétvégi ház is, ahol a heti őrületed kitombolhatod, de ott is csak a hajad téped majd, mert a nyugalom helyett a meló vár, kellett neked még egy ház, na tessék!
Aztán hogy lelked nyugalomra leljen, vegyél egy yachtot minimum a horvát tengerparton, de feltétlen egy sziget közelében. Ha erre esetleg nem telne, akkor legalább legyen egy csónakod a Tisza tavon. Azt hiszed majd ott megtalálod a belső békédet, elvonulva a világtól, a természetben. Ide már a nőket és a gyerekeket nem viszed magaddal, kicsit több eszed van, alakulsz…….csak hiszed, ez a nyugalom. Bent vagy a tó közepén, a vizelést még könnyedén elvégzed, de mi lesz a nagydologgal? Ahhoz már kell egy kis ügyeskedés, hogy jól sikerüljön a mutatvány. Aztán éjjel a csillagokat szeretted volna nézni az égen, mint egykoron az egyik szerelmeddel. De csillagok helyett csak a borult eget látod, még örülhetsz is neki, mert hamarosan akkora vihar kavarodik, hogy lucskossá ázol, csapkodnak körben a villámok, és a mennydörgés szaggatja a füleidet.
Nem marad más, gondolod, csakis a kertészkedés, a növények nem szívatnak meg, a béke és nyugalom csakis a kertben található. Ez is csak egy újabb ábránd, hiszen kedvenc ebeddel azon versenyeztek, ki bírja tovább, te, a kutya, vagy a facsemete. Notóriusan hajtod a kutyát, amíg ki nem szeded a facsemetét a szájából, amit aztán csökönyösen újra elültetsz. A kutyának sem kell több, milyest eltűnsz a színről, megy és kihúzza tizedszer is. Isteni a gyökérzete, ilyen mennyei rágcsálnivalót rég kapott tőled, és milyen jó játék, hogy ráadásul időnként még el is dugod előle. Egyszer csak megtalálod a facsemete alul fölül lerágott törzsét, ez már elég nyilvánvaló jele annak, hogy többször talán nem kellene próbálkozni az elültetésével. Ez csak a kutya bosszúja a kertészkedésért, a gyerekek kártételéről már ne is beszéljünk. Van merszük rálépni a fűre, esetleg focizni rajta, hát hogy veszik ehhez a bátorságot, nem is érted. Féltve nevelgetett botanikai tulipánjaidat a ráeső labdával épp az előbb, a szemed láttára törték le. Azt meg már ne is említsük, hogy a vakond tuti ki fogja túrni a frissen ültetett paradicsompalántáid egész sorát. A természet az úr, nehogy már le akard győzni őt, ebben csak vesztes lehetsz eleve. Ne félj a természet majd megoldja, és pontosan tudni fogja , hogy minek kell nőnie a kertedben.
Már mindent összevásároltál az életedhez, ilyen cucc, olyan cucc, az egész família állandó kívánságműsorát hallgatod és teljesíted, és még mindig nem vagy boldog. Nem férsz a lakásodban, lassan akár használtcikkes boltot alakíthatnál ki a házadból. De nem, már ahhoz sem lenne türelmed, nem, innen már menekülni kell, itt valami baromira el lett szúrva, Te egész mást akartál, miért lett belőle mégis ez? Menekülj, menekülj, amíg nem késő. Hagyd a francba az egészet, majd széthordják a rokonok. Vedd meg a sírhelyed, ez a minimum, amivel utoljára bebiztosíthatod magadnak a jó helyet ebben az életben.
Aztán hogy lelked nyugalomra leljen, vegyél egy yachtot minimum a horvát tengerparton, de feltétlen egy sziget közelében. Ha erre esetleg nem telne, akkor legalább legyen egy csónakod a Tisza tavon. Azt hiszed majd ott megtalálod a belső békédet, elvonulva a világtól, a természetben. Ide már a nőket és a gyerekeket nem viszed magaddal, kicsit több eszed van, alakulsz…….csak hiszed, ez a nyugalom. Bent vagy a tó közepén, a vizelést még könnyedén elvégzed, de mi lesz a nagydologgal? Ahhoz már kell egy kis ügyeskedés, hogy jól sikerüljön a mutatvány. Aztán éjjel a csillagokat szeretted volna nézni az égen, mint egykoron az egyik szerelmeddel. De csillagok helyett csak a borult eget látod, még örülhetsz is neki, mert hamarosan akkora vihar kavarodik, hogy lucskossá ázol, csapkodnak körben a villámok, és a mennydörgés szaggatja a füleidet.
Nem marad más, gondolod, csakis a kertészkedés, a növények nem szívatnak meg, a béke és nyugalom csakis a kertben található. Ez is csak egy újabb ábránd, hiszen kedvenc ebeddel azon versenyeztek, ki bírja tovább, te, a kutya, vagy a facsemete. Notóriusan hajtod a kutyát, amíg ki nem szeded a facsemetét a szájából, amit aztán csökönyösen újra elültetsz. A kutyának sem kell több, milyest eltűnsz a színről, megy és kihúzza tizedszer is. Isteni a gyökérzete, ilyen mennyei rágcsálnivalót rég kapott tőled, és milyen jó játék, hogy ráadásul időnként még el is dugod előle. Egyszer csak megtalálod a facsemete alul fölül lerágott törzsét, ez már elég nyilvánvaló jele annak, hogy többször talán nem kellene próbálkozni az elültetésével. Ez csak a kutya bosszúja a kertészkedésért, a gyerekek kártételéről már ne is beszéljünk. Van merszük rálépni a fűre, esetleg focizni rajta, hát hogy veszik ehhez a bátorságot, nem is érted. Féltve nevelgetett botanikai tulipánjaidat a ráeső labdával épp az előbb, a szemed láttára törték le. Azt meg már ne is említsük, hogy a vakond tuti ki fogja túrni a frissen ültetett paradicsompalántáid egész sorát. A természet az úr, nehogy már le akard győzni őt, ebben csak vesztes lehetsz eleve. Ne félj a természet majd megoldja, és pontosan tudni fogja , hogy minek kell nőnie a kertedben.
Már mindent összevásároltál az életedhez, ilyen cucc, olyan cucc, az egész família állandó kívánságműsorát hallgatod és teljesíted, és még mindig nem vagy boldog. Nem férsz a lakásodban, lassan akár használtcikkes boltot alakíthatnál ki a házadból. De nem, már ahhoz sem lenne türelmed, nem, innen már menekülni kell, itt valami baromira el lett szúrva, Te egész mást akartál, miért lett belőle mégis ez? Menekülj, menekülj, amíg nem késő. Hagyd a francba az egészet, majd széthordják a rokonok. Vedd meg a sírhelyed, ez a minimum, amivel utoljára bebiztosíthatod magadnak a jó helyet ebben az életben.
(Tudom groteszk az írás, de sok igazság van benne és olyan jót szórakoztam, amikor megírtam.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése