Oldódás

Már furcsa volt a reggel is. Nem volt bennem az utóbbi napok feszültsége, de hová lett? Hisz nem változott semmi, mégis, mintha valami megoldódott volna. Nem tudom mi az, de valami történt ebben a szövevényes emberi hálóban, amiben elért hozzám a hatás. Valami, ami eddig ott őrlődött és darálta bennem a gondolatokat, eltűnt, kioldódott. Valami megoldódott. Most csak ismétlem magam, próbálom megérteni mi változott bennem. Megéreztem valami távoli történést, aminek a hatását tudatalatti antennáim venni tudták, de a tudatos énem információ hiányában most keresi a válaszokat. Ennyit tudok most, a változás anyagi megnyilvánulása még nem vált érzékelhetővé. Lehet, hogy nem is történt semmi, csak egy pár embernek a fejében megszülettek az őket foglalkoztató kérdésekre a válaszok. Ez már elég ahhoz, hogy a megoldás megnyugvás hullámai átrezegve mindenen rám is hatással legyenek. Nem tudom most azt érezni, hogy jó nekem vagy nem, de ez úgyis csak az én szűrőm minősítése lenne. Üresnek és semlegesnek érzem magam, olyan, mintha kívül lennék mindenen és nem léteznék.