2009. június 6., szombat

Közösségi oldalak

Leírom a véleményem a közösségi oldalakkal kapcsolatban, de előre bocsájtom, hogy nem mindegyikről gondolom ezt. Nem biztos, hogy tetszeni fog, de ha ez így van, akkor pont azért, mert magadra ismersz benne. Komolyan azt gondolom, hogy a többszintű kapcsolati oldalak ide-oda követjük egymást szisztéma rendszere a beteg lelkek gyűjtőhelye. Csoportos pszichoterápia, méghozzá ingyen és bérmentve. Szánalom sokszor végignézni egy-egy profilt. Állítom, akinek minden smakkol a lelkében, nincs szüksége arra, hogy ilyen oldalakon keresztül szívja az energiát mások hozzászólásaiból és erősítse meggyengült egóját, bizonyítékul a többieknek, hogy lám én milyen frankó vagyok. Másik oldalról nem érzi szükségét annak, hogy mások lelkét istápolja, mert az éppen belesett a gödrébe, kicsit bevilágítunk neki, hátha jobban lát, és mindjárt milyen szuper jóbarátok leszünk mi…..Komolyan? Nincs senki a környezetedben akinek a Te hús-vér formádra és közvetlen kapcsolatodra van szüksége? Nézz szét magad körül. Könnyű jó barátságban maradni egy távoli baráttal, mint azzal aki ott van szinte melletted. Az a valami, hogy értük mit teszel, nem pedig az, hogy miképp bájcsevegsz egy távoli haverral. Nincs súlya, tartalma, tétje, csak lebeg a térben. Épülnek a kapcsolatok, barátságok fönt a magasban, de hozd csak le ide a földre és tegyél egy próbát. De lehet, hogy még arra sem kerül sor. Mert igazából nincs szükség senkire, csak szórakozás, és ki ne merj lépni felépített virtuális univerzumodból, mert még az is lehet, hogy lebuksz, és akkor bizony lehullik a fényesre csiszolt csillagod.
Na jó, azért vannak ott normális emberek is, de az a kisebbség, és nagyon-nagyon szűk keresztmetszet.

2 megjegyzés:

Freeman írta...

No igen, ez is egy nézőpont, de van másik is. Az pl. hogy ezek a virtuális kapcsolatok egy másodperc alatt valóságossá válnak ha összejövünk velük egy találkozón és akkor elválik hogy ki milyen a realitásban.Nem mindenki meri megmérettetni magát, persze. Van ki tényleg csak álomból építi a várát, amit a valóság egy másodperc alatt szétfoszlathat, -de tegyük szívünre a kezünket: elítélheti ezért valaki?

A virtuális tér, az írás és az olvasás a szórakozás, időtöltés egy műfaja, mindenki úgy csinálja, ahogy akarja-vagy ahogy tudja.

seepheerd írta...

Hát, kedves Freeman... ez nekem szólt :)