Olthatatlan vágyat éreztem magamban arra, hogy nekem feltétlen szükségem van egy ezüst harisnyára. Honnan jött ez a vágy, fogalmam sincs, de oly erős volt bennem a késztetés az ezüst harisnya megszerzésére, hogy fogtam magam és elindultam.
Az óperenciás tengeren és a három üveghegyen is túl, mert gondoltam egy ilyen különlegességet nem találok akárhol. Az óperenciás tengeren nem volt könnyű átjutnom, de ott csak egy ezüstös lila harisnyazoknit találtam. Ez nem az volt, mint amiért útnak indultam, de igen pompás darab volt ez is. Megfogtam, eltettem és mentebb tovább, megnézni vajon mit látok majd az üveghegyeknél.
Az első üveghegyen túl találtam egy hasonlót ahhoz, mint amilyent elképzeltem. Ezért alaposabban szemügyre vettem és úgy gondoltam, ha már ilyen messzire eljöttem, elviszem ezt is. Jó lesz majd télen ez a hosszában ezüst csíkokkal bordázott harisnya. A következő üveghegy nagyon távolinak tűnt, ezért elbizonytalanodtam, hogy akarok-e még tovább kutatni az igaziért. Nem adhatom most fel -gondoltam - így mentem tovább. Késő délután volt, amikor megérkeztem. Számtalan szebbnél szebb ezüst harisnynát találtam itt, nem győztem csodálkozni, hogy tudnak ennyire sokfélék és egyediek lenni. Azért mégis szomorú voltam, mert egyik sem olyan volt, mint amilyenről álmodtam. Néhányat magamhoz vettem, és igaz, hogy nagyon fáradt voltam már, de mégis megcéloztam a harmadik üveghegyet. Sötét estére értem oda, semmit sem lehetett már látni, ezért kénytelen voltam lefeküdni aludni.
Másnap hajnalban a felkelő nap halványan derengő sugarai ébresztettek. Ahogy felültem és álmos szemekkel széttekintettem, az üveghegy lábánál megláttam azt, amiért elindultam: itt van álmaim ezüst harisnyája. Érintetlenül hevert az üvegen, csillogása erősen vakította a szememet, lágyan megfogtam és felemeltem, a szellő is megsimította, szikráit ekkor szerte széjjel szórta és milliónyi kis csillag ragyogott körülöttem.
Erre ébredtem......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése