Mindkettő

Mindkettő -
amire vágysz és ami elől menekülsz
- benned van.
Mindkettő -
amitől szép vagy és ami csúnyává tesz
- benned van.
Mindkettő -
ami határtalanná és ami korlátolttá tesz
- benned van.
Mindkettő -
amitől boldog vagy és amitől boldogtalan
- benned van.
Mindkettő -
a végtelen és a véges
- benned van.
Mindkettő az egyben benne van.

Nahát

"Ne haragudj, hogy így ismeretlenül írok Neked de látom ki az egyik ismerősöd. Név:....................

Egy pár szót szeretnék róla írni, nehogy Te is pórul járjál!
Az egyik legjobb barátnőmnek tette a szépet mindaddig, amíg 100 ezer ft-ot ki nem sírt Tőle. Ennek több mint egy hónapja. Azóta fut a pénze után a hölgy. Persze több ismerősével is beszélgetett és kiderült évek óta szélhámoskodik és ígér fűt-fát mindaddig míg pénzt nem kap. Hazudozik ügyvédről meg zárolt bankszámláról stb...
Még egyszer bocsi a zavarásért, de felháborító ez a patkány!
További szép estét!"

Ebben csak az a gáz, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy az egyik nagy bevásárlóközpont szuper jól menő műszaki üzlet tulajdonosának 100 ezer forintot a csajoktól kellene kunyerálnia.

Vajon mi állhat egy ilyen dolog hátterében? Azt sem aki írt, azt sem akiről szól a levél, nem ismerem személyesen, hehe.

A falak

A falak? Hogy vannak-e? Amennyiben elfogadod valós létezésüket, akkor igen. Ezt a kollektív tudat alakítja. De vannak olyan falak is, amelyek csak a te tudatodban léteznek, vagyis nem valóságosak. Ezeket felismerni és különbséget tenni közöttük nagy feladat. Mekkora hiba nekimenni annak a falnak, amelyik tényleg ott van, de még nagyobb hiba megállni egy fal előtt, amelyik nem is létezik.

A kereső

A kereső a keresés tárgya.
Még nem volt teljesen biztos a tudásában, azért kellett tovább mennie.

Könyvajánló 2.

KAHIL GIBRAN: HOMOK ÉS TAJTÉK

ARCOK

Egy arcot láttam, melynek ezer vonása volt, és láttam egyet, melynek csak egyetlen kifejezése, mintha hangból lenne kiformálva. Egy arcot láttam, melynek fényén keresztül a mélységből csúnyaság tekintett ki, és láttam egy másikat is, melynek felülete mögé kellett néznem, hogy láthassam szépségét.
Egy öreg arcot láttam, semmitmondó ráncokkal telve, és láttam egy másikat is, mely teljesen sima volt, és erre minden fel volt írva. Felismertem az arcokat, mert ezek keresztülnéztek a fátylon, amely szemem elé volt varázsolva, de mögötte megláttam a valóságot.

Strandon

Vicuskával megdumáltuk, hogy elővesszük a naptárunkat és összeegyeztetjük a menstruációnkat. A vörös ördög érkezése előtt még halaszthatatlanul strandolnunk kell egyet.
Reggeltől estig pofázás a medencében, hihetetlen mi minden csacskaságot meg lehet beszélni:) És csak ittuk, ittuk a vizet, a baracklét, a fantát, a vizet, a kólát, a greentee-t, és megint a vizet, a szőlőlét, a.....Hiába a menstruálni készülő nők sokat vedelnek. Napsütés, meleg, bámészkodó emberek, zene a háttérben, lángos, palacsinta, kóla, kávé, napolaj a táskába folyva, kell ennél szebb élmény?

Foszlányok innen-onnan elcsípve:

- Hát a szerelemmel hogy állsz Attilám?
- A Lajcsi nem jött ki, azt mondta ma inkább kapálja a szőlőt…
- Drágám, ez már nem a mi világunk…
- Egy sajtos-tejfölös lángost kérek…
- Úristen! De gusztustalan az az ember, pfuj…
- Kedves hölgyem, a medencébe lépés előtt kérem tusoljon le…
- De büdös égett olajszag jön, érzed?
- Kedves Vendégeink! Mekk Eleket várják a pénztárnál…
- Én már 6 éve egyedül élek…
- Nézd már azt a csajt, de jó nő…
- Érezted a butikos hónaljszagát? Míg élek nem felejtem el…
- Vót neki hát, hát hogyne lett vóna…
- Mit csinálsz? Hányszor mondjam még, hogy ne fröcskölj, te kölök! Nem érted?
- Emlékszel, amikor…

Krishna Das & Sting

Ok

Semmihez nincs szükséged semmiféle okra.
Legyél Te az Ok.
Legyél az oka a tapasztalataidnak.

,,,

Még mindig nem fogtál fel egészen.
Itt borotvaélen táncolunk.
Nem mindegy végig megyünk-e rajta,
vagy egy újabb káprázat ejt rabul,
az egyik oldalra lehullva.
Örök kétségek közt tapogatózva,
mindig új reményt hajtva,
azt hiszed eljutsz valahova?

Lelked legmélyéből

Amit mondasz nekem, lelked legmélyéből tedd.

Teljes nyíltsággal, a meztelen igazságot. Nem érdekelnek az egyéni érdekek, sem a tied, sem az enyém, sem másé. Csak az érdekel, ami benned van és ami még nem tudott megnyilvánulni, mert nem találta meg hozzá a megfelelő csatornát. A legnagyobb kínodat akarom meghallgatni. Hogy hangosan zokogva ki merd végre mondani, amit ki kell mondanod. Mert én vagyok az, akinek ezt el kell mondanod. Nincs több felületesség, nincs több elhallgatás. Nem érdekel a végeredmény.

Mindent el kell mondanod.
Amit mondasz nekem, lelked legmélyéből tedd.

Keresem

Keresem kutatom,
ha kell a véremmel kaparom,
de fel soha nem adom.
Egy igaz kezet fogni akarok.
Áttáncolva életeken és lelkeken
csak egyet keresek.

Könyvajánló 1.

TENG MING TAO: TAOISTA TÖRTÉNET

Emlékezz, hogy a szakaszról szakaszra haladás pontos időben történik, mint ahogy a kerék küllői is pontosan elrendezettek. Ha megpróbálsz átugrani egy szakaszt, hogy a másikba juss, a személyiséged megsínyli. Ha pedig nem lépsz a következő szakaszba, akkor ugyanúgy. A növekedés fázisait nem lehet sem elkerülni, sem meggyorsítani.

Fokozatok

A hétköznapi és végső valóság nem kettősége abban rejlik, hogy ezek nem egymástól különböző alternatívák, hanem a rendezettség felismerésének fokozatai. Ami megtörténik, egyidejűleg meg is indokolja saját létezését azzal, hogy felmerül, hiszen ez nem történhet meg, csakis abban az esetben, ha szükség van rá. Keresd az okot. Aminek oka van, annak célja is.

beesikazeso

beesikazeso@esakkomivan.hu írta:
-szomjas vagyok
egahaz@occsadel.hu írta:
-akkor igyál
beesikazeso@esakkomivan.hu írta:
-már ittam
egahaz@occsadel.hu írta:
-esővizet?
beesikazeso@esakkomivan.hu írta:
-persze, esakkomivan?

Hársfa

Este a munkából hazafelé a kocsihoz bandukoltam éppen, leeresztve, elbambulva. Megcsapta az orromat egy nagyon kellemes illat. Sokszor nem is tudom, hol vagyok, úgy el tudom magam varázsolni, mintha álomban járnék. Most is csak lassan esett le, hogy ezt nem képzelem, ez valóságos érzés, itt van az orromban. Megálltam egy pillanatra, hogy figyelmem idevonjam, mi ez a finom illat és honnan jön. Hát persze, hiszen egy hatalmas hársfa alatt állok, ami éppen virágzása és illata teljében pompázik.
Ezernyi gondolat, érzés, emlék ébredt fel bennem az illatok hatására. Szinte versenyeztek, melyikük kapjon nagyobb figyelmet, több időt a fejemben.
Nagyapám hársfája jutott eszembe.
Még kislány voltam, és fogalmam sem volt, hogy mi az a hársfa. Csak arra emlékszem, hogy az árnyas és szellős verandán végig az asztalon száradtak a fáról leszedegetett illatos virágok. Az is lehet, hogy akkor láttam először hársfavirágot, mert arra is emlékszem, hogy megkérdeztem, mi ez. Azt nem tudom már, ki volt az a családból aki elmagyarázta, hogy ez a hársfa virága, amit le kell szedni amikor virágzik, kiterítve megszárítani azért, hogy majd télen finom teát készítsünk belőle. És most szinte éreztem az ujjaimmal, ahogy kislányként beletúrtam az asztalon száradó virágokba...
Apám hársfája jutott eszembe.
Pontosabban a hársfái. Kettő volt belőle a tanya ablakai előtt, megszűrve a nyári napfény tűző sugarait. Nem emlékszem rá, hogy a tanyában valaha is szedtük és szárítottuk volna a virágokat. Viszont annál többet ültünk az árnyas lombok alatt. Ott volt az udvari pihenőhelyünk, óriási asztallal, körben székekkel. A legnagyobb melegben is szellős, árnyas helyet kínált, megnyugtató volt alatta tartózkodni. Mennyi mindent hallottak ezek a fák! Ha beszélni tudnának, sok mindenről tudnának mesélni.
És most ez a hársfa, itt.
Elbódít. Szinte csábít, hogy húzódjak be alá megpihenni.
De egyedül vagyok, így nincs kedvem. Veled lenne kedvem, az illatozó lombkorona sátrában egy végtelen ölelésre.

Szeretném

Szeretném megfogni a megfoghatatlant,
szeretném elérni az elérhetetlent,
szeretném érteni az érthetetlent,
szeretném látni a láthatatlant,
szeretném hallani a hallhatatlant,
szeretném kimondani a kimondhatatlant,
szeretném kifejezni a kifejezhetetlent.

Ég és föld

Ma egybeszakadt bennem az ég és a föld. Hatalmas áramlások, örvénylések indultak meg a bensőmben. Éreztem, ahogy az erők egymásba kavarodva sodródtak bennem tovább, tovább. Valahol ott a legmélyebb, legrejtettebb zugomban, amiről eddig azt sem tudtam, hogy van……szóval ott történt.
Valami……valami több millió éve magamban hordozott seb szakadt fel, mint egy gát. Egyre tágult a kezdetben kis rés, majd egyre nagyobb teret adott az áradó erőknek. Míg végül teljesen átjárta mindenem.

Azt hittem, már mindenen túl vagyok……..de nem.
Tévedtem……

.....Azóta, az ég és a föld összeér bennem.

Így van

Akik nem hisznek neked, azoknak nem kell bizonyítanod semmit.
Akik felismernek, azoknak pedig azért nem kell bizonyítanod semmit.

Mert

Mindig rácsodálkozom, újra és újra, hogy lehet…….
Sírok, mert szép.

Vigyél el

……ahová emlékeim nem jönnek velem... hol mindent mi eddig volt elfelejtek... hol testem nem korlátoz semmiben... hol nincs mi fájjon lelkemnek... hol nincs mi fájjon testemnek... hol nincs fájdalom mit én okozok... hol nincs fájdalom mit nekem okoznak... hol nem vagyok az élet rabja... hol nem látok nyomorultat porig alázva... hol nincs mi megszületne… hol nincs mi elmúlna... hol nincs mi meghalna...

Örülök

Örülök, hogy látlak.
Csak így egyszerűen mondva,
még ha az egész Föld remeg is a lábam alatt.
Örülök, hogy látlak.
Csak így egyszerűen mondva,
mert kimondhatatlan idők óta várok erre a pillanatra.
Örülök, hogy látlak.
Csak így egyszerűen mondva,
mert ha többet mondanék, az sok lenne.
Örülök, hogy látlak.
Csak így egyszerűen mondva,
mert olyan vagy, amilyennek elképzeltelek.
Örülök, hogy látlak.
Csak így egyszerűen mondva,
mert bizonyossággá vált bennem minden.
Örülök, hogy látlak.
Csak így egyszerűen mondva,
mert te tudod, hogy ez mit jelent.

Az élet kellékei

Végy egy nagy házat. Pakold tele minden marhasággal, amire tulajdonképpen semmi szükséged sincs. Közben vegyél egy baromi dög autót, hogy a nőid és a gyerekeid kényelmesen elférjenek benne. Aztán kell egy hétvégi ház is, ahol a heti őrületed kitombolhatod, de ott is csak a hajad téped majd, mert a nyugalom helyett a meló vár, kellett neked még egy ház, na tessék!
Aztán hogy lelked nyugalomra leljen, vegyél egy yachtot minimum a horvát tengerparton, de feltétlen egy sziget közelében. Ha erre esetleg nem telne, akkor legalább legyen egy csónakod a Tisza tavon. Azt hiszed majd ott megtalálod a belső békédet, elvonulva a világtól, a természetben. Ide már a nőket és a gyerekeket nem viszed magaddal, kicsit több eszed van, alakulsz…….csak hiszed, ez a nyugalom. Bent vagy a tó közepén, a vizelést még könnyedén elvégzed, de mi lesz a nagydologgal? Ahhoz már kell egy kis ügyeskedés, hogy jól sikerüljön a mutatvány. Aztán éjjel a csillagokat szeretted volna nézni az égen, mint egykoron az egyik szerelmeddel. De csillagok helyett csak a borult eget látod, még örülhetsz is neki, mert hamarosan akkora vihar kavarodik, hogy lucskossá ázol, csapkodnak körben a villámok, és a mennydörgés szaggatja a füleidet.
Nem marad más, gondolod, csakis a kertészkedés, a növények nem szívatnak meg, a béke és nyugalom csakis a kertben található. Ez is csak egy újabb ábránd, hiszen kedvenc ebeddel azon versenyeztek, ki bírja tovább, te, a kutya, vagy a facsemete. Notóriusan hajtod a kutyát, amíg ki nem szeded a facsemetét a szájából, amit aztán csökönyösen újra elültetsz. A kutyának sem kell több, milyest eltűnsz a színről, megy és kihúzza tizedszer is. Isteni a gyökérzete, ilyen mennyei rágcsálnivalót rég kapott tőled, és milyen jó játék, hogy ráadásul időnként még el is dugod előle. Egyszer csak megtalálod a facsemete alul fölül lerágott törzsét, ez már elég nyilvánvaló jele annak, hogy többször talán nem kellene próbálkozni az elültetésével. Ez csak a kutya bosszúja a kertészkedésért, a gyerekek kártételéről már ne is beszéljünk. Van merszük rálépni a fűre, esetleg focizni rajta, hát hogy veszik ehhez a bátorságot, nem is érted. Féltve nevelgetett botanikai tulipánjaidat a ráeső labdával épp az előbb, a szemed láttára törték le. Azt meg már ne is említsük, hogy a vakond tuti ki fogja túrni a frissen ültetett paradicsompalántáid egész sorát. A természet az úr, nehogy már le akard győzni őt, ebben csak vesztes lehetsz eleve. Ne félj a természet majd megoldja, és pontosan tudni fogja , hogy minek kell nőnie a kertedben.
Már mindent összevásároltál az életedhez, ilyen cucc, olyan cucc, az egész família állandó kívánságműsorát hallgatod és teljesíted, és még mindig nem vagy boldog. Nem férsz a lakásodban, lassan akár használtcikkes boltot alakíthatnál ki a házadból. De nem, már ahhoz sem lenne türelmed, nem, innen már menekülni kell, itt valami baromira el lett szúrva, Te egész mást akartál, miért lett belőle mégis ez? Menekülj, menekülj, amíg nem késő. Hagyd a francba az egészet, majd széthordják a rokonok. Vedd meg a sírhelyed, ez a minimum, amivel utoljára bebiztosíthatod magadnak a jó helyet ebben az életben.

(Tudom groteszk az írás, de sok igazság van benne és olyan jót szórakoztam, amikor megírtam.)

Dreamdance

Egy nő, aki nem fél.
Mert neki nincs mitől.
Mert már rég túl van mindenen.
Mert régen mindent elhagyott.
Amiről egykor azt hitte számít valamit.
Mert tudja, hogy semmi sem számít.
Csak egy dolog.

Telefon

Egy telefonhívást vártam ma. Nagyon-nagyon vártam. Ezt valahogy érezte az univerzum, mert mindenáron teljesíteni szerette volna a kívánságom. Furábbnál furább hívásaim érkeztek, a legszokatlanabb témákban és a legváratlanabb emberektől. (Hogy ők, hogy vettek ezt az adást, nem is értem.) Még aránylag későn is csengett, mikor már nem szoktak hívni. Olyankor persze mindig azt gondoltam hogy,………..pedig nem. Megérkezett a titkos hódolóm hívása is, aki rendszeresen felhív rejtett számról, majd azonnal leteszi. Egyszer olyan szívesen elbeszélgetnék vele, tényleg. Aztán újra megszólalt 11 óra felé. A villám ismét végig futott rajtam, a szívtájékomról indulva, és millió felé szóródva, mint a csillagfény.
Segítség kérés érkezett a telefonon.
- Gyere értünk, lerobbant a kocsi útközben….
- Máris indulok.
Felöltöztem, mert azért pizsamában csak nem indulhatok el, na nem magam miatt, mert én simán elmentem volna papucsban és pizsamában nedves hajjal, hanem a többiek miatt jobbnak láttam ruhában elindulni, meg különben is, ki tudja hol fogok kikötni. Azért a nedves haj az maradt, mert ugye sietni kellett.
Kegyetlen nagy vihar volt, ömlött az eső, a csatornák nem győzték elnyelni, az úttesten is vastagon állt a víz. Közben pedig, ahogy annak lennie kell egy ilyen izgalmas éjszakán, süvített a szél, csavarta a fák lombjait, villámlott és mennydörgött az ég, minden oldalról körbevéve. Na, most nagyon egynek éreztem magam a természettel, szeretem amikor az események így magukkal sodornak.
Megtaláltam őket, vészvillogva az út mentén, egyikük már ugrott is a kocsiba, és irány tovább segítségért.
Mennyi minden történt, pedig csak egy telefont vártam.
Akiét pedig vártam, nem vette az adást.

Utazás

Ültem a buszon és türelmetlenül vártam már az indulást. Egyedül utaztam, nem ült mellettem senki. Már majdnem tele volt a jármű, így gondoltam talán akkor hamarosan indulni fogunk.

Fölszállt a hátsó ajtón két férfi. Szemmel láthatóan egyértelmű volt, hogy apa és fia. Nem is volt több hely a buszon, csak kettő, nyilván rájuk vártunk. Nem messze ültem a hátsó ajtótól balra, és az idősebb férfi felém indult el és leült mellettem. A fia két sorral hátrébb, a másik oldal szélén, így hátrafordulva, könnyen tudtak egymással kommunikálni.

Végre elindultunk. Nagyon furcsán éreztem magam a férfi mellett. Olyan érzésem volt, mintha már nagyon régóta ismerném, és szinte szégyelltem magam, hogy nem tudtam honnan. A férfi persze teljesen közvetlenül beszélt hozzám, éreztem, tudnom és értenem kellene, miről van szó, de fogalmam sem volt róla. Mintha én neki a „valakije” lennék. Te jó ég? Mi ez? Tudathasadásom van, vagy neki van?

Egy rugalmas anyagú passzos nadrág volt rajtam, blúzzal. Mindenféle zavar nélkül fogta magát és egyszercsak a derekánál benyúlt a nadrágomba, a rugalmas anyag lazán engedte a kezét amerre csak vitte. Semmit nem értettem. Itt ül egy idegen mellettem és gátlástalanul fogdos. Vagy én vagyok hülye, vagy ő. De ő annyira életszerűen és természetesen viselkedett velem, hogy megrémültem attól a gondolattól, hogy talán valamilyen agymosáson estem át, és kitörölték a gondolataimat, az emlékeimet? De ez mikor történhetett? Aztán rájöttem, ez hülye kérdés, mert ha így van, akkor nyilván arra sem emlékszem. Ezért csak néztem a férfit, és hagytam hagy csináljon velem amit akar. Ő ettől szemmel láthatóan nagyon boldog volt. Én pedig csendesen tűnődtem magamban. Ennyire az itt és most-ban talán még soha nem éreztem magam, de ha ez az, akkor jó nagy árat kell fizetni érte, gondoltam.

Megszólalt a telefonom, egy ismerősöm hívott fel. A két világ között még volt egy pár pillanat, mikor azon merengtem, hogy vajon a buszon utazzam-e tovább, vagy felvegyem a telefont. Elég kitartóan csörgött, így visszakerültem a real time-ba, munka van, nem ment el az eszem. Juppi, és fogalmam sincs ki volt az a pasas.

Felébredtem. És most is az itt és most-ban vagyok, csak egy másikban.

Hogy is van ez?

Azok, akik tudnak, nem fognak segíteni neked abban, hogy megoldd a problémáidat. Egyszerűen csak megkérdezik, hogy hol van az ego. Megkérdezik, hogy tulajdonképpen hol is a probléma. Abban fognak segíteni neked, hogy megértsd a problémát, nem pedig abban hogy megoldd, hiszen maga a probléma téves. Rossz kérdésre nem lehet jó választ adni. Ha maga a kérdés valami tévedésben gyökerezik, arra minden válasz hiábavaló, és azok is csak még további téves kérdésekhez fognak vezetni. Az egész egy ördögi körré fog válni, - így őrülnek meg a filozófusok is. Nem veszik észre, hogy maga a kérdés rossz. Választ adnak rá, de az a válasz csak további kérdésekhez vezet. Nincs olyan válasz, ami bármit is megoldana.
Mit lehet akkor tenni? Mit mond a zen? A zen azt mondja: vizsgáld meg a problémát, mert ott van benne elrejtve a megoldás is. Vizsgáld meg alaposan a kérdés gyökerét, és ha jól megvizsgálod, a kérdés eltűnik.
Nincs jobb vagy rosszabb módszer. Módszer, mint olyan egyáltalán nem is létezik, mert az azt jelentené, hogy te és a cél különböztök. Önmagad eléréséhez nincs módszer, nincs út.

IGEN!

De igen, Igen, IGen, IGEn, IGEN!
Vannak olyan szép dolgok, események, gondolatok, amelyek annyira szépek, hogy szinte édes fájdalmat okoznak......

Közösségi oldalak

Leírom a véleményem a közösségi oldalakkal kapcsolatban, de előre bocsájtom, hogy nem mindegyikről gondolom ezt. Nem biztos, hogy tetszeni fog, de ha ez így van, akkor pont azért, mert magadra ismersz benne. Komolyan azt gondolom, hogy a többszintű kapcsolati oldalak ide-oda követjük egymást szisztéma rendszere a beteg lelkek gyűjtőhelye. Csoportos pszichoterápia, méghozzá ingyen és bérmentve. Szánalom sokszor végignézni egy-egy profilt. Állítom, akinek minden smakkol a lelkében, nincs szüksége arra, hogy ilyen oldalakon keresztül szívja az energiát mások hozzászólásaiból és erősítse meggyengült egóját, bizonyítékul a többieknek, hogy lám én milyen frankó vagyok. Másik oldalról nem érzi szükségét annak, hogy mások lelkét istápolja, mert az éppen belesett a gödrébe, kicsit bevilágítunk neki, hátha jobban lát, és mindjárt milyen szuper jóbarátok leszünk mi…..Komolyan? Nincs senki a környezetedben akinek a Te hús-vér formádra és közvetlen kapcsolatodra van szüksége? Nézz szét magad körül. Könnyű jó barátságban maradni egy távoli baráttal, mint azzal aki ott van szinte melletted. Az a valami, hogy értük mit teszel, nem pedig az, hogy miképp bájcsevegsz egy távoli haverral. Nincs súlya, tartalma, tétje, csak lebeg a térben. Épülnek a kapcsolatok, barátságok fönt a magasban, de hozd csak le ide a földre és tegyél egy próbát. De lehet, hogy még arra sem kerül sor. Mert igazából nincs szükség senkire, csak szórakozás, és ki ne merj lépni felépített virtuális univerzumodból, mert még az is lehet, hogy lebuksz, és akkor bizony lehullik a fényesre csiszolt csillagod.
Na jó, azért vannak ott normális emberek is, de az a kisebbség, és nagyon-nagyon szűk keresztmetszet.

Oldódás

Már furcsa volt a reggel is. Nem volt bennem az utóbbi napok feszültsége, de hová lett? Hisz nem változott semmi, mégis, mintha valami megoldódott volna. Nem tudom mi az, de valami történt ebben a szövevényes emberi hálóban, amiben elért hozzám a hatás. Valami, ami eddig ott őrlődött és darálta bennem a gondolatokat, eltűnt, kioldódott. Valami megoldódott. Most csak ismétlem magam, próbálom megérteni mi változott bennem. Megéreztem valami távoli történést, aminek a hatását tudatalatti antennáim venni tudták, de a tudatos énem információ hiányában most keresi a válaszokat. Ennyit tudok most, a változás anyagi megnyilvánulása még nem vált érzékelhetővé. Lehet, hogy nem is történt semmi, csak egy pár embernek a fejében megszülettek az őket foglalkoztató kérdésekre a válaszok. Ez már elég ahhoz, hogy a megoldás megnyugvás hullámai átrezegve mindenen rám is hatással legyenek. Nem tudom most azt érezni, hogy jó nekem vagy nem, de ez úgyis csak az én szűrőm minősítése lenne. Üresnek és semlegesnek érzem magam, olyan, mintha kívül lennék mindenen és nem léteznék.

Az ezüst harisnya

Olthatatlan vágyat éreztem magamban arra, hogy nekem feltétlen szükségem van egy ezüst harisnyára. Honnan jött ez a vágy, fogalmam sincs, de oly erős volt bennem a késztetés az ezüst harisnya megszerzésére, hogy fogtam magam és elindultam.

Az óperenciás tengeren és a három üveghegyen is túl, mert gondoltam egy ilyen különlegességet nem találok akárhol. Az óperenciás tengeren nem volt könnyű átjutnom, de ott csak egy ezüstös lila harisnyazoknit találtam. Ez nem az volt, mint amiért útnak indultam, de igen pompás darab volt ez is. Megfogtam, eltettem és mentebb tovább, megnézni vajon mit látok majd az üveghegyeknél.

Az első üveghegyen túl találtam egy hasonlót ahhoz, mint amilyent elképzeltem. Ezért alaposabban szemügyre vettem és úgy gondoltam, ha már ilyen messzire eljöttem, elviszem ezt is. Jó lesz majd télen ez a hosszában ezüst csíkokkal bordázott harisnya. A következő üveghegy nagyon távolinak tűnt, ezért elbizonytalanodtam, hogy akarok-e még tovább kutatni az igaziért. Nem adhatom most fel -gondoltam - így mentem tovább. Késő délután volt, amikor megérkeztem. Számtalan szebbnél szebb ezüst harisnynát találtam itt, nem győztem csodálkozni, hogy tudnak ennyire sokfélék és egyediek lenni. Azért mégis szomorú voltam, mert egyik sem olyan volt, mint amilyenről álmodtam. Néhányat magamhoz vettem, és igaz, hogy nagyon fáradt voltam már, de mégis megcéloztam a harmadik üveghegyet. Sötét estére értem oda, semmit sem lehetett már látni, ezért kénytelen voltam lefeküdni aludni.

Másnap hajnalban a felkelő nap halványan derengő sugarai ébresztettek. Ahogy felültem és álmos szemekkel széttekintettem, az üveghegy lábánál megláttam azt, amiért elindultam: itt van álmaim ezüst harisnyája. Érintetlenül hevert az üvegen, csillogása erősen vakította a szememet, lágyan megfogtam és felemeltem, a szellő is megsimította, szikráit ekkor szerte széjjel szórta és milliónyi kis csillag ragyogott körülöttem.

Erre ébredtem......