Egyik nap Indiában nagy dologra vállalkoztam. Egyedül mentem ki az ashramból a városba nézelődni. A többieknek nem volt kedve akkor velem jönni, én meg fogtam magam és elmentem. Volt a közelben még pár dolog, amit meg szerettem volna nézni. Hát azért egyedül sétálgatni ott, kissé más dolog, mint amikor többekkel van az ember. Ekkor mentem fel a hegyre ahhoz a fához, ahová egykor Sai Baba járt meditálni. A fa híres lett róla, és szinte mindig ül valaki alatta.
Amikor én jártam ott, ezt láttam:
Az úton még továbbhaladva egy múzeum van, aminek sajnos csak az udvarát tudtam körbejárni, megcsodálni, mert az épület előtte zárt be nem sokkal, mint ahogy odaértem. Itt szólított le egy indiai férfi. Be voltam parázva rendesen már a felbukkanásától is. Sűrű, sötét, zöld erdőben jártam, ahol egy lélek sem volt a közelben, és egyszercsak előkerült valahonnan egy középkorú indiai férfi és egyenesen felém tartott. Mindenféle horrorisztikus jelenetek futottak le az agyamban, hogy jaj velem most mi fog történni vajon. Odajött hozzám és felajánlotta, hogy elvisz rikhsa-val és megmutatja nekem Puttaparthi látnivalóit a környéken. Érdekelt a dolog, így megalkudtunk az összegben és elindultam vele kirándulni. Újfent megállapítottam magamról, hogy nagyon merész csaj vagyok. (Azért kicsit sem voltam ám betojva, mert azzal teljesen tisztában voltam, hogy bármit megtehetne velem, és akár nyomtalanul is eltünhetnék. De mit keresek Sai Babánál, ha ilyen jár a fejemben?) Nagyon sok szép helyre elvitt, ha intettem, hogy fotózni szeretnék megállt. Mindig mindent megmutatott, elmagyarázott, olyan volt mint egy igazi tourist guide. Szerintem ő is élvezte ezt a kis közös kirándulásunkat. Szép, fehér nőt fuvarozni nem mindenapi dolog lehet nekik. Be is mutatom, mert természetesen őt is lefotóztam.
1 megjegyzés:
És ez volt az ami a fotóid között először megfogott...
Megjegyzés küldése