Mielőtt legközelebb belemerülnétek a mélységes önsajnálatba, amikor valami nem az elképzeléseitek szerint alakul, jusson eszetekbe a következő történet.
A főszereplő egy fiatal anyuka, aki az első babájával több éves küzdelem után, - és az összes lehetséges mesterséges megtermékenyítési módszer kipróbálása, majd feladása után - spontán esett teherbe. Nyilván ebben sincsenek véletlenek, a baba akkor jött, amikor jönnie kellett, és minden külső beavatkozás nélkül. Akkor, amikor már mindent feladtak és az örökbefogadáson gondolkoztak. Egészséges kisfiuk született, akit nagy örömmel nevelnek. Eddig happy a történet, mert minden jó, ha a vége jó, de az igazi megpróbáltatást a következő terhesség hozta. Legnagyobb meglepetésükre már a tervezést követő második hónapban bekövetkezett és minden csodálatosan indult. Az egyik ultrahang vizsgálaton kezdett az orvos gyanakodni, hogy valami nincs rendben a magzattal, a nyaki redő vastagabb a normálisnál. Ezzel vette kezdetét az őrület. Minden lehetséges orvosi vizsgálaton részt vettek, magzatvíz mintavétel is volt, és minden normális eredményt mutatott. Az ultrahang vizsgálatok azonban továbbra is azt feltételezték, hogy a magzat fejlődésével valami gond van. Végül egy három órás 4D UH vizsgálat alakalmával mondták ki az anyukának a megdöbbentő eredményt. A magzatnak nem fejlődtek ki a szívbillentyűi. Azt mondta neki az orvos, hogy ne azon gondolkozzon, hogy elveteti-e vagy sem, hanem azon, hogy mikor fekszik be az abortuszra. Persze nem szalad az ember azonnal a kórházba elvetetni a várva várt gyermeket. Hiszen mi van akkor, ha még sincs semmi baja a babának? Ekkor jött még egy 4 hetes tortúra orvostól orvosig. Végül mégis döntést kellett hozniuk, és minden véleményt meghallgatva a terhesség megszakítása mellett döntöttek. Az orvosi vélemények szerint a baba már a terhesség végéig sem tudott volna életben maradni. Mire a döntés megszületett és sor került a beavatkozásra, a magzat már 16 hetes volt, ezért mesterségesen indították a szülést, mert az abortusz már nem jöhetett szóba. A jó magyar egészségügyi ellátás mellett az anyuka magára maradt a szülőszobán, mert egy másik kismama is akkor szült, és vele voltak elfoglalva. Közben az életképtelen magzat halva megszületett. Az anyuka 20 percen keresztül egyedül volt, ott zokogott a szülőasztalon, lába között a halott, 16 hetes magzatával. Mit élhetett át ez idő alatt?
Persze mindenki a saját keresztjét viszi, és mindenkinek a saját terhe a legnehezebb, de talán viszonyításképpen nem árt elgondolkodni rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése