Nálam

Időnként igazi kis kupaktanács alakul ki nálam, az üzletemben. Olyan ez a hely itt a belvárosban, mint egy nyugalmat, békességet, derűt, jó kedvet, nyíltságot nyújtó fészek. Komoly és mély tartalmú beszélgetések, vagy éppen a felületes semmiségeken történő hahotázások helyszíne. Az élvezet helyszíne, mert itt a lelkek találkoznak. Aki itt van érzi, hogy a hozzám érkező másik emberrel ugyanolyan nyíltsággal megbeszélhet bármit. A beszélgetés folytatódik, és az egymásnak még ismeretlen emberek hihetetlen közvetlenséggel kezdenek egymásba kapcsolódni. Ilyenkor ámulok és bámulok, mert a szemem láttára csoda történik. Nincsenek titkok, minden láthatóvá válik. Egy barátnő, egy ügyvéd, egy vendég, egy kis yorkie kutya és én voltunk itt legutóbb egy időben egy halmazzá válva. Mindez persze spontán, úgy, ahogy a bárányfelhők úsznak az égen. Most épp az előbb, a visszatérő svéd vendégeim kopogtattak rám időpontot egyeztetni. Ja, és indiai vendégem is van természetesen. Erről pedig az a vendégem jutott eszembe, amelyik a múltkor olyan "india illatú" volt. Titokban megköszöntem neki, hogy elhozta nekem ezt az érzést és felébresztette az emlékeimet. Hogy tudunk itt mindannyian egymásnak örülni? Látom a szemekben, érzem a lelkemben.