CSEND
Az elme hullámai
a Csend kapuját döngetik.
Õ azonban nem szól,
nem válaszol és nem vitázik.
Tőle indul minden gondolat,
minden érzés,
minden pillanat.
Csend.
Csupán egyetlen szót ismer:
Ez a szó maga a lét.
Megneveznéd,
de nem tudod.
Megértenéd,
de fel nem foghatod.
És az elme nekimegy a Csendnek,
toporzékol, dörömböl.
Nem érti,
hogy senki sem léphet be
a sugárzó Sötétbe,
a tiszta és mosolygó Semmibe.
Az elme erre
szent tanulmányokba kezd.
De a csendet nem hatja meg
sem hiszti, sem imádság.
Õ egyetlen dolgot kér csupán:
semmit.
Semmit.
De nem adod meg neki,
Hiszen ez
zsebedben az utolsó cent,
és te inkább dolgozol, robotolsz,
minthogy odaadd szent és üres kenyered.
Minden ugrálva, ujjongva ünnepli a csodát,
de a szent forrást csak a semmi érheti el,
a némaság.
Csupán a semmi képes befogadni a csodát,
és felismerni igaz valóját,
rájönni, mi marad belőle,
ha eltűnnek a gondolatok.
A csend a titkom.
Láthatod.
Láthatod.
(Adyashanti)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése