Meditáció

Most kiürítem az agyam, túl sokféle program fut benne egyszerre. Egyedül vagyok, így senki sem fog megzavarni. Először kényelmesen elhelyezkedem kedvenc pozíciómban és lassan elkezdem a meditációt. Az érzékszerveim lezárásával kezdem, haladok egyre befelé és mélyebbre. Lehunyom a szemem és ahogy elsötétedik a világ, már mosolyogva várom, amint a belső látásom egyre élesedik. Ezt annyira szeretem. Mint egy varázslat. Két külön világ, és csak a szemhéjam választja el őket egymástól. Már kezdem látni a színeket, formákat, hamarosan különféle jeleneteket látok. Megfigyelő vagyok. Próbálom értelmezni a látottakat, figyelem a szereplőket, figyelem a környezetet. Van amikor több jelenet is fut egyszerre. Hol az egyik, hol a másik, van amikor átmosódnak egymásba. De aztán hagyom, hagy suhanjak tovább a képek, nem befolyásolok semmit. Egyszer csak azt érzem, mintha lebegnék. Lebegek a mindenségben. Most nincs semmi.
ÉN sem.
Nincs ok, nincs indíték, nincs szándék, nincs akarat, nincs gondolat, nincs szó, nincs tett. Csak a végtelen tér, és ilyenkor nem része vagyok az univerzumnak, hanem azzal teljesen azonos.