Jópofa

Konklúzió 21.

Nem minden babért kell learatni.

Konklúzió 20.

A múlt árnyéka a jelen terhe.

A Titokról

Föld

Megdöbbentő.....az élő Föld.....mozgásban....

Üzlet

Én így dolgozom.....

Egy videó Deepak Chopra előadásában arról, mi is az üzlet valódi célja.

Vetélés

Meghalt, mielőtt megszületett volna.

Egy gondolat, egy szándék, egy terv, egy cél, megannyi dolog mely nem jött világra.

Valóság

Tekintetem messzire révedt a homályos éjszakában..... a cigarettafüst lassan gomolygott körülöttem. A megszokott tájon üresen néztek át szemeim, amikor kirajzolódott előttem valami, valami ami addig még sohasem volt ott..... Mi az ott? Egy templomtorony? Hogy került ide egy templomtorony? Biztos hogy itt vagyok most, nem máshol? Minden ugyanaz a környezetben, csak a templom hogy került ide? Az nem lehet hogy pár óra alatt felépült egy templom! Lassan, ahogy az éjszakai homályos látás kezdett hozzászokni a sötétséghez, láthatóvá vált, hogy az egy távoli háztető, előtte egy magasra nyúló villanypóznával és a kettő egymásba mosódva a sötétben pont olyan hatást keltett, mintha egy templom tornya lenne.

Ennyit a valóságról. Képzelni sok mindent lehet, de látni csak a valóságot. Csak melyik valóság a valóság? Van valóság?

Időeltolódás

Te azt mondod:
előtte volt.
Én azt mondom:
utána volt.
A kettő között
akkor mi volt?
Gondolkozz.

Akaraterő

Konklúzió 19.

Elegem van a szappanoperákból.
Habzik, fröcsög, csípi a szemet és csorog a nyál.

Film

Ez egy 12 perces filmelőzetes, a Tisztahangok Rádió "Vedd ki a részed" című filmjéből.
A rádió honlapján a teljes, 80 perces film megtekinthető.
Mély tartalmú beszélgetés, fontos dolgokról, jó energiákkal.

vedd ki a részed! from tisztahangok on Vimeo.

Még zene

Még zene

cswekn

Az élet az önmegismerés folyamata a világ tükrében.

kjhiuzhg

Az igazság önmagát feltáró folyamat.

jh8

Egyes emberek merészsége és pofátlansága határtalan, vigyázzatok. Ne hagyjátok.

Könyvajánló 9.

Anthony De Mello: Ébredj tudatára

"Az emberek fix ideákkal élik le az életüket; sohasem változnak. Egyszerűen nincsenek tudatában annak, mi is történik. Ilyen erővel akár farakások is lehetnének, vagy kövek, vagy beszélő, sétáló, gondolkodó gépek. Ez nem emberi. Az ilyen emberek bábuk, mindenféle dolgokkal rángathatók. Megnyomsz rajtuk egy gombot, amire ők reagálnak. Jószerével előre megmondható, milyen reakciója lesz egy ilyen embernek. Bárkit is tanulmányozok, előre megmondom, milyen reakciója lesz. A reám bízott csoporttal dolgozva olykor előre leírom egy papírra, hogy ikszipszilon kezdi majd az ülést, zéduplavé fog válaszolni. Gondolod, hogy ez baj? Nos, ne hallgass azokra akik arra buzdítanak: "Ne törődj magaddal! A mások iránti szeretet vezéreljen!" Ne hallgass rájuk! Mind tévednek! A legrosszabb dolog, amit tehetsz az, hogy úgy fordulsz másokhoz (az úgynevezett segítő magatartástól vezetve), hogy közben magadról elfeledkezel."

Mese

Eccee vót, hó nem vót.
Hol az asztal alatt vót,
hó nem ott vót....:)
De akkó gyütt a kőműves,
oszt megnézte az ablakokat.
Aztán asszonta,
gyüvő héten kijavíjják,
meg az ajtót befalazzák.
Aztán gyün a párkány,
osztakko készen lesz talán.
Hehehe,
aki nem hiszi,
járjon utána.

Film

Ez egy epizód az Avatar című rajzfilm sorozatból, ez a rész a csakratisztításról szól.
Érdemes megnézni, elgondolkodni rajta. 15 perces.

Hahaha

Hahaha, méghogy a férfiak ma már nem tudnak ismerkedni csak az interneten.

Persze ott sokkal könnyebb, hiszen bárki bárminek el tudja adni magát. Na de a való világban a bátraké a szerencse, ahogyan az mindig is volt. Egy jó zsákmányért pedig megéri kockáztatni, hogy bejön-e vagy sem. Mert ha nem, legfeljebb tovább kell tökéletesíteni a technikát.

Szíves figyelmébe ajánlom minden ismerkedni vágyó férfinak, na de csak a belevaló fajtájának, mert a nem olyant azonnal körbe röhögi a kedves hölgy. Szóval történet a következő. Reggel 8-ra indulás a munkába, félig még álmosan, lazán és hanyagul, fittyet hányva a világra, mert mit is számít az. Ellenkező nemű férfiemberünk meglátva munkába igyekvő hamupipőkéjét, rögtön 90 fokos irányt vált, addigi útvonaltervéhez képest. Hamupipőke gondolta, ez csak tévedés lehet, biztos nem miatta fordult erre, hanem pont eszébe jutott valami, ami miatt erre kell jönnie. A távolság csökkent, a léptek fogytak, a fiú szemei le s föl pásztázták a lányt. Hamupipőke gondolta biztos nem őt nézi, hanem a háta mögött valami sokkal érdekesebbet. Csak határtalan önuralmának volt köszönhető, hogy hátra nem fordult megnézni, vajon mi lehet ott. Miközben ettől erősen visszatartotta magát, egymás mellé értek, és láss csodát, a fiú ráköszönt. Ez volt ám az ébresztő! A lány hirtelen nem is tudta mit tegyen, de más egyéb ilyen esetekben köszönni szoktak az emberek, így hát ő is azt tette. Na de ahelyett, hogy megkönnyebbülten tovább mehetett volna a munkába, a fiú rászólt, hogy: nem ismersz meg? Visszakapta a fejét, hátha mégis......na de nem. Ezzel el is kezdődött a beszélgetés, mert ezt tisztázni kell, hogy hát honnan is, mikor, meg minden. A lány kegyetlenül pörgette emlékképeit, de nem került elő belőle olyan, amikor ő és ez a fiú egy padon ültek a városban és beszélgettek volna. Gondolta, éppen igaz is lehet, mert amilyen szórakozottan el tud felejteni számára nem fontos dolgokat, meglehet ez is köztük van. De a megérzése azt súgta ez amolyan csajozós duma, ők sohasem ültek egy padon a városban, beszélgetve. Mindenesetre e kora reggeli fáradozása a fiúnak igen figyelemre méltó volt. Tovább is vitte a beszélgetés fonalát és megkérdezte: hogy van a barátod? Hamupipőke erre már nem bírta tovább és leöntötte hideg vízzel forró fejű hercegjelöltünket, állítsa le magát, hagyjuk a dumát, mit akarsz? A legény a fehér lovát ugyan otthon felejtette az udvaron, de erre a költői kérdésre nagyon tudta mit akar, városi pados beszélgetés emléképét feledve is.

Szóval kedves férfiak, vannak lehetőségek az ismerkedésre a neten kívül, csak némi fantázia és merészség kell hozzá. De a kockázat megéri, hiszen vagy bejön, vagy nem, ejj.

Konklúzió 18.

Többet ésszel, mint pénzzel.
Van aki a kevésből is nagyot alkot,
van aki a sokból sem semmit.

Tetszik

nvkj

Melyik csillagkép lehet az vajon, amelyik az elhullott strasszokból a bal térdem alá íródott???

lkjdkvn

Bla-blaa-blaaa, lehet hogy érdekes vagyok, de senki ne várjon semmit, a blogom saját önző érdekeim szolgálja, így szép az élet, juhhéé, azt írok ide, amit akarok:D

kjgkyj

Szétültem a fenekem egy yacht-on, micsoda borzalmak egy hétközbeni napon, ezer ágra sütött a nap, csak a csend lebegett a víz felett, sok volt az inger, nem tudtam mit tenni, sem enni, sem inni, a kamerákat nem tudtam figyelmen kívül hagyni, a egyik formáció gyönyörűre sikerült. Sailing.

87567365

Egyet ütött az óra, és azt mondta: KAKUKKK.

Autizmus

Tudjuk, hogy az autisták valamiben zsenik. Stephen ebben. A fiatalember háromnegyed órás helikopter repülés után lerajzolta Rómát, ahogy emlékezett rá.

Három napra volt szüksége hozzá.

Konklúzió 17.

Van akinek elég egy pofon, van akinek több kell ahhoz, hogy magához térjen.

Film

AZ ÉLŐ MÁTRIX: életünk, testünk, tudatunk és egészségünk összefüggései

A filmben megismerhetjük azt a finoman átszőtt hálót, melyben az életünket, egészségünket befolyásoló tényezők rejteznek, azt, hogyan működünk mi magunk, milyen a környezetünkkel való kapcsolatunk.

Tudósok, pszichológusok, bioenergetikai kutatók és holisztikus gyógyítók osztják meg velünk tudásukat, élményeiket és felismeréseiket.

Nagyon érdemes megnézni!

83:50p

(A Te) Könnyed

Konklúzió 16.

Mindenkinek megvan a maga szurkoló csapata.

Kerengő

Láttad már a kerengő embert? Nem? Pedig igazán könnyű őt felismerni. Hogy mi az ismertető jegye? Hát az, hogy körbe-körbe jár.

Egyszer réges-régen
elindult valahová,
maga sem tudja hová.
De mennie kellett,
tudta valamit keres.
Ment-ment hát,
már mindenhol járt.
Így egyszer csak
már körbejárt.
De ment tovább.
Mindent megnézett,
de mit is keres,
arra már nem emlékezett.

Így esett meg,
hogy amit keresett
ott volt mellette,
de nem ismerte meg.

Elment mellette
egyszer, kétszer,
háromszor,
nagyon sokszor.

Egy csendes bölcs csak nézte őt.

Látta minden útját,
minden formáját,
melyeket végigjárt.
De nem bírta tovább
és egyszer csak így szólt hozzá:
Melyikünk a nagyobb bölcs?
Kerengő emberünk válaszolta: én.
Emez mondta néki,
akkor csak menj tovább.

Azóta kereng az ember,
keres de nem talál,
vagy elmegy mellette,
vagy tovább áll.

Barátnő

A barátnőim közül számomra a legkülönlegesebb, amelyik asztalterítővel és hosszabbítóval járja a világot. Ő egy makulátlan tiszta ember. Semmije sincs.

Álarc

lassan minden álarcod leveszem
volt amelyiket letéptem
volt amelyik alá csak benéztem
volt amelyiket sokáig figyeltem
volt amelyiket óvatosan levettem
volt amelyik megijesztett
volt amitől menekülnöm kellett
volt amelyiket elemeztem
volt amelyiket nem engedted
volt amelyik nem engedett
volt amelyik magától leesett

volt amelyik szembejött velem
volt amelyik alól könny folyt
volt amelyik alól vér folyt

volt amelyik mondta: én vagyok
volt amelyik tagadta: én vagyok

mind alatt tudom
ott a mindenség
az álarcok rejtenek
de alattuk a lélek sóhajt
aki lát és figyel, az érthet is
a forma alatt a formátlan
mindnek az eredője
testben a lélek
lélekben a szellem
csak a hasonló ismeri fel
a hasonlót

"Ez nem az én arcom. Én csak viselem" - figyelmeztette magát a mester a tükör előtt állva.
"Ez nem az én arcom. Bennem csak tükröződik" - figyelmeztette magát a tükör a mester előtt állva.

.

Szívedben őrizd.....a csendet, a pillanatot, a titkot és a csillagokat....

Tehát akkor

Eddig az okozatok miértjét, mostanában pedig a miértek okát keresem.

Múlt

Egy cetli, amit hosszú időn keresztül féltve őriztem, mint rejtett kincset hordoztam magammal. Most egy könyv alól kibújt a spirálfüzet lyukacsos széle, és felismertem a kávéfoltos papírt. Megfogtam a sarkát és kihúztam. Vetettem rá még egy pillantást és közben arra gondoltam, hogy ez itt és most már egyáltalán nem fontos. Felidéztem magamban azokat a pillanatokat, amikor féltve őrizve elrejtettem a táskámban és most egy hosszú, lassú mozdulattal a tenyerembe gyűrtem.

Nyílt levél (-ek)

Megnéztem az újonnan feltöltött képeidet és a Picasa-n megosztott sok fotódat.

Kicsit irigyellek, hiszen olyan helyeken jártál, ahova más halandó, nem igazán jut el. Nagyon sok különleges élményben lehetett részed, melynek nyilván csak egy töredékét tudják visszaadni a feltett és megosztott fotográfiáid.

Milyen szervezések keretében jutottál Egyiptomba, illetve kétszer is Indiába?

Csak nem valami karitatív, segélyszervezet tagja vagy, akik humanitárius munkát végeznek a világ ezen tájain? Érdekelnének, hogy mit tapasztalataid vannak, bár mindezeket leírni, nagyon hosszadalmas lenne. Gondolkodtál azon, hogy élményeidet megírod egyszer? Én úgy hallottam, hogy az indiai emberek, közvetlenek és vendégszeretők, megosztják, amijük van.

Ételeik, nem minden tekintetben az európai gyomornak van kitalálva, de fűszereiket, nem véletlenül használják. Nagyrészt azok a fűszernövények, melyek belekerülnek az ételeikbe, egyben gyógynövények is.

Mennyi időt is voltál kint? Kíváncsi volnék, hogy hogyan élted meg az ottani mindennapokat, az ellentmondásoktól sem mentes világukat és a nem mindennapi higiénés viszonyokat.

Szóval, bocsánat a szóért, de nem semmi csaj vagy!
Szép napot kívánok!


Válasz:

Én is nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy eljuthattam ilyen különleges helyekre.
Nem vagyok karitatív szervezet tagja (lennék egyébként), habár a mostani utamban ennek jelentős szerepe volt. Először Indiában egy 6 fős baráti társasággal voltam saját szervezésben. Egy dél indiai kisvárosban él egy guru, Sai Baba, az ő ashramjában voltunk. Csodás 3 hetet töltöttem kint akkor.

Az egyiptomi utam is különleges volt, mert azt sem utazási iroda szervezte. Az egy majdnem 2 hetes spirituális zarándokút volt. Egész Egyiptomot bejártuk és minden híres látnivalóját felkerestük. Azt az utat egy magyar egyiptológus és egy vallástörténész szokta minden évben megszervezni. Fantasztikus volt, de nagyon fárasztó. Erről a szervezésről egy barátnőmtől értesültem, úgy volt hogy együtt megyünk, de ő lemondta, így végül egymagam mentem a csoporttal.

A mostani indiai utat a Sattyananda Yoga Alapítvány szervezte. Egy hónapot töltöttünk kint, 16-an voltunk. Az egy hónap nagyon hosszú idő, sok minden változik az emberben ez idő alatt.

Az élményeimről jó lenne írni, kérdezték is már többen, lehet-e ezekről valahol olvasni, de még nem értek meg bennem ezek a dolgok annyira, hogy nyilvánosságra hozzam. Egyébként is e tekintetben ezeket nagyon bensőségesnek tartom, és lehet ha leírnám már nem is ugyanazt jelenté, mint amit nekem.

Az indiai emberek fantasztikusak, én teljes szívemből csodálom őket. Az ételeik rendkívül finomak és változatosak, a fűszereik pedig valóban gyógynövények is. Ott szedték az udvaron frissen a leveleket az ételekbe minden áldott nap. A konyha köré olyan fák voltak ültetve, amelyeknek a levelét a főzéshez is felhasználták.

Indiában az ember rengeteg ellentmondáson megy keresztül. Ezeken csak úgy tud továbblépni, ha ott azonnal feloldja magában ezt a kettősséget. Hihetetlen belső küzdelmek várják az embert, India nagy tanító, és ettől oly varázslatos. Biztos fogok még oda utazni. Már korábban kinéztem magamnak egy másik csoportot is, akik szintén magánszervezésben szoktak Indiába menni. Legközelebb velük fogok utazni.

Köszi, remélem így is maradok!
Szép napot Neked is!

Zene

Elég

És ha egyszer már nem akarok erős lenni, mert elegem van? Vagy mert azt látom, nincs miért erősnek lennem? Vagy egyszerűen rájövök arra, hogy nincs is értelme erősnek lenni? És miért mindig én legyek az? Miért mindig, minden helyzetben?

,,,

Számomra akkor a legszánalmasabb egy ember, amikor pontosan tudom, látom és érzem, ahogy "csúsztat". Mivel tudom, látom, érzem, ezért értem is, és az érdekei nyilvánvalóvá válnak. Fájdalmas így belelátni emberekbe.

Konklúzió 15.

Mindent ki lehet bírni. De ezt mindig csak azután tudod meg, hogy már kibírtad.

Egyszer

Egyszer egy délután történt velem valami, ami újra bebizonyította nekem azt, hogy ha a világom szép, a világ is szép.


Aztán aznap este is történt velem valami, ami újra bebizonyította nekem azt, hogy ha a másik világa nem szép, a világ sem szép.

Melyik világot válasszam? Csakis a sajátomat. Abban én teremtek.

Simply

Egyszerűen csak nézem és csodálom, hogy ki lakik ebben az emberben.

Temetőben

Lágy őszi nap sütött a szemembe, nem durván és tolakodóan, mint nyáron, hanem kellemesen, simogatóan, melengetősen. Néhány ember kószál még rajtam kívül. Idegenek. Most mégis hasonlóak az érzéseink, elvesztett szerettünk sírját keressük, ahol utoljára búcsúztunk tőle. Már automatikus minden lépés. Ahogy megveszem a virágot az idős nénitől, ahogy átmegyek a hatalmas kovácsoltvas kerítésen és fordulok rögtön jobbra, megyek át a kis emelkedőn, keresztül a füvön. Emberek, holtak, szerettek. Ahogy telik az életünk, egyre több embertől veszünk búcsút. Végül búcsú a saját élettől. Erre készít fel minket a sok, elvesztett, szeretett ember?

Körbetekintek a szememmel, lassan minden részem megérkezik a temetőbe, messziről keresem azt a helyet, ahol..... Már látom, igen, ott van. Megyek egyre közelebb.

Mindig olyan furcsa gondolataim támadnak ezen a helyen. És azt is megfigyeltem már, hogy az ember belső párbeszédbe elegyedik az eltávozottal. Ugyanúgy elmondja neki élete történéseit, mint annak előtte, vagy még azokat is, amelyeket egyébként nem mondott volna el….

Most, hogy elkészült a gyönyörű szürke gránit síremlék, az jutott eszembe, hogy egy éjszakát itt kellene tölteni, itt aludni a kövön. Tudom hátborzongató és abszurd, mégis megtenném. Semmi elképesztőt nem találok benne, de másokra való tekintettel mégis elállok ettől a szándéktól.

Közben a nap sugarai egyre laposabban terítik a temetőre fényüket. Egyre nagyobbak, hosszabbak az árnyékok.

Ideje menni.

Csak egy...

Csak egy fénypont volt, ami egy pillanatra feltűnt....
Jött vele pár gondolat. Próbáltam elkapni, sorba rendezni őket, de nem voltam elég résen. A vége már elszállt. Nem emlékszem rá. Pedig úgy érzem abban volt a lényeg. Talán legközelebb….

Könyvajánló 8.

Ez akadt ma a kezembe, gondoltam beteszem ide....

Régi-régi, de nagy port kavart könyv az ezokultúra kezdeteiből.

JAMES REDFIELD: A MENNYEI PRÓFÉCIA

Ez a leírás nem a regényből való részlet, hanem egy elemzése a nyolcadik felismerésnek.

Nyolcadik felismerés:

AZ INTERPERSZONÁLIS ETIKA

A többi emberhez való újszerű viszonyulás révén lehet kihozni belőlük a lehető legjobbat. Ez a kulcsa annak a titokzatos folyamatnak az állandó működéséhez, hogy a válaszok mindig megérkeznek.

A kézirat elmagyarázza, hogyan segítsünk azoknak, akik meghozzák számunkra az általunk keresett választ.

Ha valaki keresztezi utunkat, mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet. Véletlen találkozások nincsenek. De az, hogy át tudjuk-e venni az üzenetet, attól függ, miként reagálunk ezekre a találkozásokra.

Ha az ember mélyebb szinten figyel meg valakit, észreveheti a valódi énjét a magára öltött álcák alatt. Ha erre a szintre koncentrálunk, a vizsgált személy arcának finom rezdüléséből kiolvashatjuk, hangjának más csengéséből meghallhatjuk, mit gondol, mi az igazság.

Úgy koncentráljunk az emberekre, hogy egyúttal energiát küldjünk nekik. Ha valaki ellenszenvet vált ki belőlünk, ne visszatetsző vonására koncentráljunk, ne haragosan nézzünk rá, hanem vegyük észre szépségét vagy más értékét, és íly módon energiát küldjünk felé. Ehhez már bizonyos „lelki nagyságra" kell tudnunk szert tenni.

Az ember beszéljen, ha rajta a sor, és sugározzon energiát, ha valaki másnál van a szó. Az így együttműködő emberpár vagy csoport tagjainak emelkedik az energiája és rezgésszintje. Ily módon mindenki egyéni energiája egy közös energiabankká egyesül. Itt minden csoporttag tudja, mikor szólaljon meg és mit mondjon. Ez a tudatos társalgás, amelyben mindenki igyekszik a többiekből a lehető legtöbbet kihozni, ahelyett, hogy „uralomra" törne fölöttük. Így létrejönnek a szerelmi kapcsolatnál is említésre kerülő „szuperszemélyek" vagy más néven - a múltból ugyan némi pejoratív felhanggal csengő, de valójában igen pozitív egyének - a „magasabb rendű személyek".

A kézirat itt lényegében egy teljes, új etikát ír le. Az Interperszonális Etika arról szól, hogy még több üzenet jusson el mindenkihez. Ha az emberek eszerint bánnának egymással, az mindenkinek a fejlődését elősegítené.

A Nyolcadik felismerés óva int attól, hogy - esetleg elvakult kötődéseink (személyhez, elvhez, stb.) miatt – megtorpantsuk fejlődésünket.

Fontos rész a gyerekekkel való bánásmód. A felnőtt egyszerre csak egy gyerekre tudja összpontosítani a figyelmét. Ha a felnőttek számához képest túl sok a gyerek, akkor a felnőttek túlterheltté válnak, és nem tudnak elegendő energiát adni, a gyermekek pedig versengeni fognak a felnőtt idejéért. Emiatt az emberek megtanulják kitágítani a család kereteit a vérrokonság határain túlra is. Így mindig lesz valaki, aki képes teljes figyelemmel fordulni a gyermek felé. Egyébként - a gyermek fejlődése szempontjából - jobb is, ha nem minden energia származik ugyanattól az embertől. Gondoskodjék azonban bárki a gyermekről, teljes figyelmét neki kell szentelnie!

A kézirat megmagyarázza a szerelmi kapcsolatok problémáját is. Amikor felüti fejét a szerelem, a két ember tudattalanul árasztja egymás felé az energiát. Ez egy igen feldobott érzés, melyre sokan áhitoznak és ezért - sokszor bármi áron is - keresik a szerelmi kapcsolatokat. Az emberek zöme ezt a „felpörgetett" érzést a partnertől várja és elvágja magát az univerzális energiaforrástól. Ekkor a szerelmesek többnyire hatalmi drámájukhoz folyamodnak, amivel manipulálják egymást és a szükséges energiát maguk felé terelik. A kapcsolat - rossz esetben - hatalmi harccá válik. E szerelemmel kapcsolatos problémák még a gyerekkorban kezdődtek otthon, a családban. Az ottani „energiaharcok" miatt nem voltunk képesek integrálni önmagunk ellenkező nemű oldalát. Azért kötődik az ember az ellenkező nem valamelyik tagjához, mert tulajdonképpen szüksége van az ellenkező nemű energiára.

Létezik azonban az Univerzummal harmóniában élő emberi lényben az a misztikus energia, amelynek belső forrásából elvileg mindenki meríthetne, és amely kétnemű, férfi és női egyszerre. Ha spirituális fejlődésünk megfelelő, akkor meg tudunk nyílni mindkét energia irányában, de az evolúciónk kezdetén ez még nehéz. Idő kell ahhoz, hogy az integráció folyamata végbemenjen. Az igazság az, hogy eddig mindannyian megrekedtünk azon a fejlődési fokon, amikor az ellenkező nemű energiát önmagunkon kívül keressük, a nő egy férfiban, a férfi egy nőben. (Jó esetben, ugyanabban a partnerben, legrosszabb esetben - szexuális torzulásként - ugyanolyan nemű partnerben.)

Fejlődésünk kezdetén automatikusan kezdtük elfogadni az ellenkező nemű energiát. Ez is természetesen árad be lényünkbe a világmindenségből. De - a dolgok kellemesebbnek tűnő megoldásaként - ha felbukkan egy olyan ember, aki közvetlen formában kínálja ezt az energiát, akkor könnyen elvágjuk magunkat az univerzális forrástól.

A kézirat szerinti megoldás, saját erőnkből kell teljessé tennünk magunkat. Szilárd, őszinte alapra kell helyeznünk kapcsolatunkat. Ha ezt megtesszük, akkor emberi kapcsolataink magasabb rendűek lesznek. Ha - adott esetben - ilyen alapon vesz részt mindkét fél a szerelmi kapcsolatban, akkor a férfi és a nő, mint egy „szuperszemély" működik, és ez nem téríti le egyik felet sem saját egyéni evolúciós útjáról. Csak azok létesíthetnek ilyen kapcsolatot, akik tökéletesen felfedik önmagukat, és nem titkolják, miért teszik azt, amit tesznek. Csak őszinte alapon lehet kölcsönösen bizalommal teli kapcsolat. Íly módon válhatunk újra szabaddá és a világmindenséggel összekapcsolódottá.

Az ember társas lény, de csak arra „méltónak" jut vele teljes harmóniában élő társ. Ehhez „fel kell nőni" mindkét félnek. A társsal élő embereknek olyan tiszta lelkiismerettel, odaadóan kell viszonyulniuk egymáshoz, mint saját magukhoz. Úgyis mondhatnánk, hogy társukat mintegy önmagukon belül kell hordozniuk. Így léphet előre mindkét fél az evolúcióban és találhatja meg örömét, mivel képes kölcsönös harmóniát teremteni.

Összefoglalva: a másokhoz való viszonyulásunk szabja meg evolúciónk ütemét. Gyakoroljuk az energia áramoltatást! Az ember tudatosan sugározzon energiát a többieknek. (Pl. haragos, intrikázó embernek a lehető legtöbb energiát kell küldeni. Ha megérzi, hogy az energiához úgy is hozzájut, könnyebben felhagy a mesterkedéssel.) Ha megcsodáljuk egy ember megjelenését, tartását, ha valóban őrá koncentrálunk, mígnem egyedisége felragyog, akkor adhatunk neki energiát, felemelhetjük.

Ehhez az első lépés természetesen az, hogy a magunk energiaszintje magas legyen. Ez esetben megindíthatjuk az energia áramlását önmagunkba, és rajtunk keresztül a másik emberbe. Minél inkább gyönyörködünk a másik ember teljességében, belső szépségében, annál több energia árad belé és természetesen belénk is. Ezért nem is tehetünk jobbat önmagunkkal, minthogy másokat szeretünk, hogy árasztjuk feléjük az energiát. Az energia kivetítése óriási hatást gyakorol az egyénre. Ha az emberek - hátsó szándék nélkül - tudatosan alkalmazzák ezt a módszert, hihetetlen magasságokba képesek emelkedni, miközben egymást építik és maguk is épülnek.

Fóbia

Volt már úgy veletek, hogy beképzelt hősnek éreztétek magatokat, akit magánnyomozók és paparazzik hada követ éppen csak sejthetően? Ezt úgy hívják, hogy paranoia. Lehet, hogy én is paranoiás vagyok, mert azt képzelem, hogy idegen, illetéktelen lények böngészik a blogomat? Na meg nem csak ezt, hanem más egyéb megnyilvánulási formáimat is. Biztos érdekesnek találják. Ez nagyon hízelgő rám nézve tulajdonképpen, hogy ilyen kutatások tárgya vagyok. A névtelen követők mindenütt ott vannak a hátam mögött. Azért is nem írtam mostanában, mert be voltam rezelve, hogy vajon mit szólnak hozzá :))). De inkább túljárok az eszükön, és összezavarom az agyukat mindenféle egymásnak ellentmondó impulzusokkal.

Ez jó: már kijavítottam a hibát, de véletlen a magánnyomozók helyett magánynyomozók-at írtam. Hát hiába, tényleg nincsenek véletlenek. Íme egy újabb bizonyíték.