Álarc

lassan minden álarcod leveszem
volt amelyiket letéptem
volt amelyik alá csak benéztem
volt amelyiket sokáig figyeltem
volt amelyiket óvatosan levettem
volt amelyik megijesztett
volt amitől menekülnöm kellett
volt amelyiket elemeztem
volt amelyiket nem engedted
volt amelyik nem engedett
volt amelyik magától leesett

volt amelyik szembejött velem
volt amelyik alól könny folyt
volt amelyik alól vér folyt

volt amelyik mondta: én vagyok
volt amelyik tagadta: én vagyok

mind alatt tudom
ott a mindenség
az álarcok rejtenek
de alattuk a lélek sóhajt
aki lát és figyel, az érthet is
a forma alatt a formátlan
mindnek az eredője
testben a lélek
lélekben a szellem
csak a hasonló ismeri fel
a hasonlót

"Ez nem az én arcom. Én csak viselem" - figyelmeztette magát a mester a tükör előtt állva.
"Ez nem az én arcom. Bennem csak tükröződik" - figyelmeztette magát a tükör a mester előtt állva.