Shopping

Aki jár nagyobb üzletekbe bevásárolni, biztos volt már része abban, hogy kedves önkéntesek felajánlják a segítségüket és visszatolják a bevásárló kocsit helyette. Ilyenkor persze mérgelődik is egy kicsit az ember, hogy a fenébe, miért pont én hozzám jött ide. Aztán mérlegelni kezdi a helyzetet, hogy megér az nekem 100ft-ot, hogy visszatolja a kocsimat. Aztán azon kezd el morfondírozni, hogy szerencsétlen, hogy süllyedhetett idáig, hogy így kelljen keresnie a kenyerét, és elkunyerálnia a kipakolt bevásárlókocsit. Vajon mennyi pénzt keres vele mondjuk 8 óra alatt?

Én mindig odaadom a bevásárlókocsimat. Egyszerűen nem is lenne pofám nem odaadni, ha végigtekintem a helyzetet: az autómmal kényelmesen odagurultam, a csomagtartót jól megpakoltam, és akkor sajnáljak egy nyomorult 100-ast?

Most legutóbb egy ugyanilyen eset után, szégyen, vagy nem szégyen, (nekem még vannak érzéseim) könnybelábadt a szemem amint beültem az autóba. A gyerekem volt osztálytársának az édesanyja jött oda hozzám. Már akkoriban is nagyon nehéz körülmények között éltek, a gyerekkel is sok gond volt az iskolában. Ez a szerencsétlen anyuka is ott ült az osztályban a szülői értekezleteken, a karácsonyi műsorokon, az anyák napi ünnepségeken........

Miért van ez így? Mit és hol rontott el? Ki tehet róla?

És hogy élném meg, ha nekem kellene tolnom a bevásárlókocsit és ő ülne az autóban?