Együtt ülünk a semmi tetején. Te meg én. Huncutul összekacsintunk: milyen jó helyet találtunk magunknak. Külön a világtól, de mégsem elszakadva tőle. Honnan jöttél te és honnan jöttem én. Végül is mi mindannyian ugyanonnan, de különböző utakon. Mind egyfelé tartunk, ha éppen távolodni látszunk egymástól,,,.....akkor is. Útközben vagyunk, mindig, mindenhol. Itt a semmi tetején is, mert nem lehet itt maradni, menni kell vissza az időbe, nincs megállás, csak látszólag.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése