Az egyik nap egy fontos esemény kapcsán meg kellett alkotnom a majdnem tökéletes megjelenést. Csak azért a majdnem tökéletest, mert ha tökéletes lett volna, nem írnám ezt a bejegyzést.
Szóval felvettem az egyik gyönyörű ruhám, a mi szexisen símul a testemhez, miközben a térdemnél izgatóan fodrozódik, és kiemeli és hangsúlyozza minden női mozdulat szépségét. Felvettem hozzá egy fekete velúrbőr tűsarkú cipőt, aminek a sarka fekete lakk, és oly kecses, és oly magas, mint én. (Van ám önbizalmam elég:)) Hogy tökéletes legyen az összhang, fekete neccharisnyát vettem fel hozzá, természetesen combfixet, hogy a testhez símuló ruhám harmóniáját ne zavarja meg egy átütő harisnyanadrág dereka. Megfogtam a szoknyám és lassan jobbra-balra ringatózva felhúztam, hol az egyik, hol a másik oldalon egy kicsit, mígnem teljesen derékig emeltem. Közben az egyik lábammal felléptem az ágy szélére, miközben hátrafelé kidomborítva rajzoltam egy nagy körívet a csípőmmel. Természetesen mindezt a tükör előtt csináltam, check-oltam magam: minden rendben van, hozom a formám. Majd előkészítettem a kiegészítőket is. Felvettem az ékszereimet, egy gyönyörű, rengeteg apró Swarowsky kristályból álló dekoratív gyűrűt, egy hatalmas kristályokból álló karkötőt, és szintén egy kristályokból álló nyakláncot és fülbevalót. A fülbevaló igen figyelemre méltó példány, lassú, laza mozgásával a vállamat súrolja és közben halkan csilingel a fülemben. Mikor vásároltam, hosszas nézelődés után választottam ki a megfelelő darabot. Laza hullámokba sütött hajamba két oldalról egy-egy kristály hajcsatot dugtam be, mintha csak épp odaejtették volna őket. Utolsó darabként feltettem bal csuklómra az órámat, ami egy karkötős ékszeróra, természetesen az óralap körül ez is kristályokkal kirakva. Még vállamra dobtam aprócska fekete kistáskámat és már indultam is. Időre mentem, és mivel a telefonom nem vittem magammal, gondoltam milyen jó, hogy most legalább van rajtam karóra, mert egyébként nem szoktam hordani. Rá is néztem mennyi az idő, de ez teljesen reflexes volt, mert már abban a pillanatban egész másra gondoltam, mert hogy mennyi az idő, az már a tudatomig nem jutott el. Csak jóval később, az est folyamán vettem észre, amikor újból az órára pillantottam, hogy 3/4 12-t mutat. Ez érdekes, gondoltam, mert 17-órára jöttem erre a helyre, nem lehet hogy most ennyi az idő. Hát nem is volt az, mert az órám nem járt. Sebaj, gondoltam, tökéletesen illik az öltözékemhez, csak ne kérdezze meg senki tőlem, hogy mennyi az idő:):):)
Ez volt az én majdnem tökéletes megjelenésem egy tökéletlen karórával, de hát mit számít az idő?
2 megjegyzés:
Hm...mintha már mondtam volna valahol, hogy egy nő számára szépnek és csillogónak lenni csak elhatározás kérdése....:)
Azonban egy nő akkor is ellenállhatatlanul vonzó ha meztelenül lép ki egy tó vizéből, és összes ékszere a víz cseppjei amelyek sima, illatos bőrén csillognak..:)
Hm...mintha már olvastam volna valahol:)
Szeretem megvalósítani ezeket az elhatározásokat:)
Megjegyzés küldése