lassan minden álarcod leveszem
volt amelyiket letéptem
volt amelyik alá csak benéztem
volt amelyiket sokáig figyeltem
volt amelyiket óvatosan levettem
volt amelyik megijesztett
volt amitől menekülnöm kellett
volt amelyiket elemeztem
volt amelyiket nem engedted
volt amelyik nem engedett
volt amelyik magától leesett
volt amelyik szembejött velem
volt amelyik alól könny folyt
volt amelyik alól vér folyt
volt amelyik mondta: én vagyok
volt amelyik tagadta: én vagyok
mind alatt tudom
ott a mindenség
az álarcok rejtenek
de alattuk a lélek sóhajt
aki lát és figyel, az érthet is
a forma alatt a formátlan
mindnek az eredője
testben a lélek
lélekben a szellem
csak a hasonló ismeri fel
a hasonlót
"Ez nem az én arcom. Én csak viselem" - figyelmeztette magát a mester a tükör előtt állva.
"Ez nem az én arcom. Bennem csak tükröződik" - figyelmeztette magát a tükör a mester előtt állva.
2010. február 21., vasárnap
2010. február 15., hétfő
Múlt
Egy cetli, amit hosszú időn keresztül féltve őriztem, mint rejtett kincset hordoztam magammal. Most egy könyv alól kibújt a spirálfüzet lyukacsos széle, és felismertem a kávéfoltos papírt. Megfogtam a sarkát és kihúztam. Vetettem rá még egy pillantást és közben arra gondoltam, hogy ez itt és most már egyáltalán nem fontos. Felidéztem magamban azokat a pillanatokat, amikor féltve őrizve elrejtettem a táskámban és most egy hosszú, lassú mozdulattal a tenyerembe gyűrtem.
2010. február 3., szerda
Nyílt levél (-ek)
Megnéztem az újonnan feltöltött képeidet és a Picasa-n megosztott sok fotódat.
Kicsit irigyellek, hiszen olyan helyeken jártál, ahova más halandó, nem igazán jut el. Nagyon sok különleges élményben lehetett részed, melynek nyilván csak egy töredékét tudják visszaadni a feltett és megosztott fotográfiáid.
Milyen szervezések keretében jutottál Egyiptomba, illetve kétszer is Indiába?
Csak nem valami karitatív, segélyszervezet tagja vagy, akik humanitárius munkát végeznek a világ ezen tájain? Érdekelnének, hogy mit tapasztalataid vannak, bár mindezeket leírni, nagyon hosszadalmas lenne. Gondolkodtál azon, hogy élményeidet megírod egyszer? Én úgy hallottam, hogy az indiai emberek, közvetlenek és vendégszeretők, megosztják, amijük van.
Ételeik, nem minden tekintetben az európai gyomornak van kitalálva, de fűszereiket, nem véletlenül használják. Nagyrészt azok a fűszernövények, melyek belekerülnek az ételeikbe, egyben gyógynövények is.
Mennyi időt is voltál kint? Kíváncsi volnék, hogy hogyan élted meg az ottani mindennapokat, az ellentmondásoktól sem mentes világukat és a nem mindennapi higiénés viszonyokat.
Szóval, bocsánat a szóért, de nem semmi csaj vagy!
Szép napot kívánok!
Válasz:
Én is nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy eljuthattam ilyen különleges helyekre.
Nem vagyok karitatív szervezet tagja (lennék egyébként), habár a mostani utamban ennek jelentős szerepe volt. Először Indiában egy 6 fős baráti társasággal voltam saját szervezésben. Egy dél indiai kisvárosban él egy guru, Sai Baba, az ő ashramjában voltunk. Csodás 3 hetet töltöttem kint akkor.
Az egyiptomi utam is különleges volt, mert azt sem utazási iroda szervezte. Az egy majdnem 2 hetes spirituális zarándokút volt. Egész Egyiptomot bejártuk és minden híres látnivalóját felkerestük. Azt az utat egy magyar egyiptológus és egy vallástörténész szokta minden évben megszervezni. Fantasztikus volt, de nagyon fárasztó. Erről a szervezésről egy barátnőmtől értesültem, úgy volt hogy együtt megyünk, de ő lemondta, így végül egymagam mentem a csoporttal.
A mostani indiai utat a Sattyananda Yoga Alapítvány szervezte. Egy hónapot töltöttünk kint, 16-an voltunk. Az egy hónap nagyon hosszú idő, sok minden változik az emberben ez idő alatt.
Az élményeimről jó lenne írni, kérdezték is már többen, lehet-e ezekről valahol olvasni, de még nem értek meg bennem ezek a dolgok annyira, hogy nyilvánosságra hozzam. Egyébként is e tekintetben ezeket nagyon bensőségesnek tartom, és lehet ha leírnám már nem is ugyanazt jelenté, mint amit nekem.
Az indiai emberek fantasztikusak, én teljes szívemből csodálom őket. Az ételeik rendkívül finomak és változatosak, a fűszereik pedig valóban gyógynövények is. Ott szedték az udvaron frissen a leveleket az ételekbe minden áldott nap. A konyha köré olyan fák voltak ültetve, amelyeknek a levelét a főzéshez is felhasználták.
Indiában az ember rengeteg ellentmondáson megy keresztül. Ezeken csak úgy tud továbblépni, ha ott azonnal feloldja magában ezt a kettősséget. Hihetetlen belső küzdelmek várják az embert, India nagy tanító, és ettől oly varázslatos. Biztos fogok még oda utazni. Már korábban kinéztem magamnak egy másik csoportot is, akik szintén magánszervezésben szoktak Indiába menni. Legközelebb velük fogok utazni.
Köszi, remélem így is maradok!
Szép napot Neked is!
Kicsit irigyellek, hiszen olyan helyeken jártál, ahova más halandó, nem igazán jut el. Nagyon sok különleges élményben lehetett részed, melynek nyilván csak egy töredékét tudják visszaadni a feltett és megosztott fotográfiáid.
Milyen szervezések keretében jutottál Egyiptomba, illetve kétszer is Indiába?
Csak nem valami karitatív, segélyszervezet tagja vagy, akik humanitárius munkát végeznek a világ ezen tájain? Érdekelnének, hogy mit tapasztalataid vannak, bár mindezeket leírni, nagyon hosszadalmas lenne. Gondolkodtál azon, hogy élményeidet megírod egyszer? Én úgy hallottam, hogy az indiai emberek, közvetlenek és vendégszeretők, megosztják, amijük van.
Ételeik, nem minden tekintetben az európai gyomornak van kitalálva, de fűszereiket, nem véletlenül használják. Nagyrészt azok a fűszernövények, melyek belekerülnek az ételeikbe, egyben gyógynövények is.
Mennyi időt is voltál kint? Kíváncsi volnék, hogy hogyan élted meg az ottani mindennapokat, az ellentmondásoktól sem mentes világukat és a nem mindennapi higiénés viszonyokat.
Szóval, bocsánat a szóért, de nem semmi csaj vagy!
Szép napot kívánok!
Válasz:
Én is nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy eljuthattam ilyen különleges helyekre.
Nem vagyok karitatív szervezet tagja (lennék egyébként), habár a mostani utamban ennek jelentős szerepe volt. Először Indiában egy 6 fős baráti társasággal voltam saját szervezésben. Egy dél indiai kisvárosban él egy guru, Sai Baba, az ő ashramjában voltunk. Csodás 3 hetet töltöttem kint akkor.
Az egyiptomi utam is különleges volt, mert azt sem utazási iroda szervezte. Az egy majdnem 2 hetes spirituális zarándokút volt. Egész Egyiptomot bejártuk és minden híres látnivalóját felkerestük. Azt az utat egy magyar egyiptológus és egy vallástörténész szokta minden évben megszervezni. Fantasztikus volt, de nagyon fárasztó. Erről a szervezésről egy barátnőmtől értesültem, úgy volt hogy együtt megyünk, de ő lemondta, így végül egymagam mentem a csoporttal.
A mostani indiai utat a Sattyananda Yoga Alapítvány szervezte. Egy hónapot töltöttünk kint, 16-an voltunk. Az egy hónap nagyon hosszú idő, sok minden változik az emberben ez idő alatt.
Az élményeimről jó lenne írni, kérdezték is már többen, lehet-e ezekről valahol olvasni, de még nem értek meg bennem ezek a dolgok annyira, hogy nyilvánosságra hozzam. Egyébként is e tekintetben ezeket nagyon bensőségesnek tartom, és lehet ha leírnám már nem is ugyanazt jelenté, mint amit nekem.
Az indiai emberek fantasztikusak, én teljes szívemből csodálom őket. Az ételeik rendkívül finomak és változatosak, a fűszereik pedig valóban gyógynövények is. Ott szedték az udvaron frissen a leveleket az ételekbe minden áldott nap. A konyha köré olyan fák voltak ültetve, amelyeknek a levelét a főzéshez is felhasználták.
Indiában az ember rengeteg ellentmondáson megy keresztül. Ezeken csak úgy tud továbblépni, ha ott azonnal feloldja magában ezt a kettősséget. Hihetetlen belső küzdelmek várják az embert, India nagy tanító, és ettől oly varázslatos. Biztos fogok még oda utazni. Már korábban kinéztem magamnak egy másik csoportot is, akik szintén magánszervezésben szoktak Indiába menni. Legközelebb velük fogok utazni.
Köszi, remélem így is maradok!
Szép napot Neked is!
2010. február 1., hétfő
Elég
És ha egyszer már nem akarok erős lenni, mert elegem van? Vagy mert azt látom, nincs miért erősnek lennem? Vagy egyszerűen rájövök arra, hogy nincs is értelme erősnek lenni? És miért mindig én legyek az? Miért mindig, minden helyzetben?
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
