Margó

Jobbról a margón látható képek nem a net-ről levadászott képek, hanem saját készítésűek. Természetesen mindegyiknek története van. Majd egyszer sort kerítünk azokra is. Többszörös válogatás eredménye ez a hét kép.

The Nines

Igaz 2007-es a film, de én most láttam először. Rendkívül érdekes, meghökkentő és elgondolkodtató. Mondhatnám, hogy mindenkinek a világképétől és az életszemléletétől függően mást és mást nyújt, mert sok véleményt elolvastam róla. Akik már többször látták, azok is azt mondják, hogy egy megtekintés nem elég, mert mindig felfedez benne (vagy magában) az ember új összefüggést, más látásmódot, új megértést. Az általunk kreált különféle univerzumok és a valóság összemosódása, (egyáltalán mi a valóság?) a lét kérdésének a feszegetése a film témája. Három különállónak tűnő történet végül teljesen eggyé válik, számtalan felismerésen keresztül kísérve a főhőst, az egyik kilencest.

(Szerintem én is egy kilences vagyok, ha abbahagyom a blogírást, akkor tudni fogjátok, hogy visszamentem oda, ahonnan jöttem:-))

Katarzis

Most valami nagy feloldódás következik. Mondjuk egy katarzis. Egy robbanás. Mint mikor csak fújod-fújod a lufit, de nem hagyod abba, és egyszer csak kidurran. Miközben fújod a lufit, folyamatosan fokozódik benne és benned a feszültség, és a végén meg jól meglepődsz. Na, ez a katarzis szerintem :) Arra is rájöhetsz, hogy a folyamat kezdete és a folyamat vége ugyanaz, a lényeg az, ami közte volt.
Vegyetek lufit.
Ja…..és fújjátok is.

Kérdés nekem

B___d meg, hogy a f____ba tudsz ilyen erős lenni?
Válasz: az előző bejegyzés.

Nosztalgiázom

Mostanában annyit gondolok az Indiában töltött időszakomra. A télen lesz harmadik éve, hogy kint jártam. Persze nem véletlen, hogy olyan sokat gondolok rá. Azt érzem az utóbbi időben, mintha ott lennék most is. Ugyanabban a felhőtlen, gondtalan, pillanatról pillanatra megélt életben. Ahol a legnagyobb nyomorban is boldogan élnek........míg meg nem halnak. Annyira hálás vagyok azért, hogy egy hat fős baráti társaságban lehetőségem volt részt venni egy ashram életében. Már lassan három év, és még most is a feldolgozás folyamatában vagyok. India nevezetes turista látványosságaiból semmit sem láttam. De nem is az érdekelt, és mégis sokkal többet tapasztaltam, mintha végigjártam volna egy utazási iroda 10 napba zsúfolt programját. A sűrűjében voltam, ott ahol a kendőzetlen nyomor az érzékeidbe vág. Ahol bármi megtörténhet veled, bármelyik pillanatban, értsd: bármi, bármikor, akár az életedtől való búcsúzás. Ahol az emberek szeméből mégis hihetetlen tisztaság, ragyogás árad. Ahol a rád áradó mosolyok kitörölhetetlenül bevésődnek az emlékezetedbe. Ahol nincs múlt és nincs jövő, csak az a szent pillanat, amit éppen megélnek. Itt töltöttem életem leggondtalanabb három hetét. Talán kicsit sikerült átvennem az életszemléletükből. Az biztos, hogy minden átrendeződött bennem az indiai tartózkodás hatására, és közelebb kerültem ahhoz a mindenkit foglalkoztató kérdéshez, hogy mi számít az életben.
Az én válaszom: ami igazán számít az életben, az az, ami belül történik benned.
(Remélem, erre a kérdésre legalább saját magának mindenki tud válaszolni.)

BodyTalk

http://www.inn8healing.com/hun_presentations.htm

A BodyTalk rendszer alapitója, Dr John Veltheim készített egy videót, amelyben megtanítja az Agyféltekék technikát, az agyféltekék közötti egészséges egyensúly helyreállítását. Ennek szükségességéről és előnyeiről a videóban esik szó. Maga a technika nagyon egyszerű, és az elvégzése nem igényel 1 percnél többet. A videó 12 perces, angol nyelvű, magyar felirattal.

Mérleg

Fura világban élünk ugye, csak fő az óvatosság, mondja mindenki mérlegelj, mielőtt bármit tennél. Ez a helyzet csak azt jelenti, hogy még bizonytalan vagy önmagadban. Ez meg csak azt, hogy még nem jött el a döntés ideje. Viszont amikor valaki bennem kételkedik és engem akar a mérlegre tenni, jót mosolygok magamban. Mert nem is gondolná, hogy a könnyed nőiesség milyen óriási belső erőt takar. A végeredmény egyértelmű: aki megmérettet engem, az könnyűnek találtatik.

Van ilyen

Tisztelt Egybegyűltek!
Esküszöm, hogy tisztességes gazember vagyok.
Betartom a saját törvényeimet.

Tanmese

Apa és fia sétálnak az erdőben. Hirtelen a fiú megbotlik, és éles fájdalmat érezve felkiált, hogy: "Áúúúúúúúúú". Meglepetésére hangot hall a hegy gyomrából, "Áúúúúúúúúú"...! Kíváncsiságtól fűtve a hang irányába kiált: "Ki vagy Te?", de az egyetlen válasz, ami érkezik: "Ki vagy Te?" Méregbe gurul a fiú, és ezt kiáltja: "Gyáva vagy!", és a hang visszaszól: "Gyáva vagy!" A fiú ránéz az apjára és megkérdezi: Apa, mi folyik itt? Fiam - válaszolja az ember - figyelj csak, majd elkiáltja magát: "Csodállak!". A hang felel: "Csodállak". Az apja azt kiáltja: "Csodálatos vagy!", a hang pedig válaszol: "Csodálatos vagy!"
Majd az apja elmagyarázza:
Az emberek ezt VISSZHANGNAK nevezik, pedig ez valójában maga az ÉLET! Az élet mindig azt adja vissza Neked, amit Te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi.

Fafejek

Két fafej, mikor összekoppan, az egyik biztos repedni fog.
A kérdés mégis az, kinek fog jobban fájni?

Miről lehet felismerni a fafejeket?

- Tök mindegy miről beszélnek, úgyis mindegyik a magáét mondja.
- Mert a párbeszédben igazából semmi összefüggést nem lehet felfedezni.
- Amikor látszólag a másikat hallgatják, már a saját mondókájukon törik a fejüket, és alig várják, hogy a másik befejezze.

Hogy lehet ezt elkerülni?

1. szabály: Te ne legyél fafej
2. szabály: Ha életed során már rájöttél arra, hogy mégis fafej vagy, akkor legalább ne állj szóba másik fafejjel. Így elkerülheted a repedést a fejeden.

Tegnap volt

Kecskeméten rendezték meg a XIII. Kettesfogathajtó Világbajnokságot. Tegnap volt a maratoni futam, a versenyszámok közül a legizgalmasabb. 8 akadálypályán, 79 kocsi mérte össze a tudását. Fergeteges a verseny, a vágtázó lovak látványa magával ragadja az embert. A 4-es és az 5-ös pálya között vágtáztunk mi is egy darabig, aztán stabil, jó helyet foglalva maradtunk az 5-ösnél. Persze minden kocsinak hatalmas szurkolótábora van, akik pályáról pályára haladva végigrohanják velük a terepet. Egy ilyen futamba mi is beszálltunk, Lázár Zoltánt kísértük volna az 5-ös pályáról a 6-osra, de már csak a 7-esen volt hely, ahonnan látni is lehetett valamit, ezért menet közben irányt váltottunk. Több tízezer ember futva a terepen, zászlókkal..........tisztára olyan feeling-je volt, mintha az ember most indulna a nagy ütközetre egy csatában:-) Kívülről tekintve pedig olyan, mintha valami bivalycsorda vágtatna át a szavannán:-)

Ennyi különbséget jelent benne lenni valamiben, vagy kívülről nézni azt.....

Azért tiszta horror is egy ilyen verseny. Láttam Lázár Vilmost, amikor az 5-ös pályán megsérült az egyik lova, és lúdbőrözve, könnyezve, tapsolta végig mindenki, amíg elhagyták a pályát, a lesántult lóval. Még az is kétséges volt egy darabig, vajon mi lesz a ló sorsa, eltört-e a lába. A 3-as pályán Lázár Zoltán esett le a kocsiról, megbokrosodtak a lovak és beakadva húzták őt egy darabon. A válla rándult meg, és utána már csak azért is, becsületből, de végigment minden pályán. Láttunk a mérőbódénak csapódó kocsit, a segédhajtó több métert repült, mentővel szállították el. Láttunk a lovakon rengeteg sérülést, amint szorosan az akadály mellett haladva, annak nekimenve vagy vágódva megsebződtek. A legdurvább az egy kb. tenyérnyi, majdnem egészen leszakadt combizom volt. Ezeket nem elrettentésképpen mondom, de hozzátartoznak.

Amikor legközelebb újra Magyarországon lesz fogathajtó bajnokság, mindenképp el kell rá menni, mert csodálatos az egész rendezvény és hatalmas élmény.

Csak lazán

Ebben a pozícióban, lábam a korláton, hanyatt fekve a fűben, egy fa alól néztem 20-án a Red Bull Air Race futamot:-)
A jó hely mindig adott, csak észre kell venni a lehetőséget:-)
Ez volt az elém táruló látvány előre tekintve:



A fára tekintve pedig ezt láttam:

Khm

Na, most aztán kezdek zavarba jönni......törhetem a fejem......mi a fenét írjak ide :-)))

Kik vagytok Ti odaát?

Ez nem igazságos, hogy nem tudom kik olvassák amit írok! Én mindent tudni szeretnék, de ez most lehetetlennek tűnik. Pedig nekem a lehetetlen kell, csakis az, kizárólag, arra hajtok, annál alább nem adom.
Úgyhogy.....vigyázzatok.....

Pont így.....

......szeretnék Rád nézni, mint ezen a képen.

Kedves Olvasók!

Most azt akarom mondani, hogy semmit sem akarok mondani.

Fogalmam sincs (néhány ember kivételével), hogy kik olvastak engem itt ezen a csatornán. De a 3 hónap alatt 1100 profilmegtekintés azért jelent valamit. Számomra leginkább azt, hogy ne hagyjam abba a blogírást. Sok minden van még a tarsolyomban, a folytatás következni fog.

Addig megmutatom magam fizikai valómban.

Ezt a blogot én követtem el:

(Ez itt már csak a fotó helye, mondtam.)

Mit egyek ma?

Egy paprikacsumám van ma itthon, lehet hogy kevés lesz vacsorára?

Könyvajánló 4.

Kahil Gibran: A próféta

És egy csillagász így szólt: és az Idő, Mester?
És ő így válaszolt:
Szeretnétek megmérni az időt, a mérhetetlent és mérték nélkül valót.
Cselekedeteiteket, még lelketek útjait is órákhoz és évszakokhoz igazítanátok.
Folyót csinálnátok az időből, melynek partján üldögélve figyelnétek a folyását.
Pedig ami bennetek időtlen, az ismeri az élet időtlenségét,
és tudja, hogy a tegnap csupán a ma emléke, és a holnap csupán a ma álma.
És hogy az, ami bennetek énekel és gondolkodik, még mindig a legelső pillanat határain belül lakik: abban a pillanatban, amely a csillagokat szétszórta a térben.
Ki ne érezné közületek, hogy a szeretet ereje határtalan?
És ki ne érezte volna mégis, hogy a szeretet, habár határtalan, benne foglaltatik lénye legközepében, nem egyik gondolattól a másikig, nem egyik cselekedettől a másikig halad?
És az idő vajon, akár a szeretet, nem oszthatatlan és fokozatok nélkül való? Hanem ha gondolatban mégis évszakokra kell tagoljátok az időt, egy évszak foglalja magában az összes évszakot.

A ma pedig ölelje át emlékezettel a múltat, és vágyakozással a jövőt.

Barátok

Még jó, hogy vannak az embernek barátai, akik odafigyelnek rá, hogy mi történik vele.

Csend

Fülemben visszhangzik a csend.
Pedig fülelek,
minden idegszálammal figyelek.
Hátha meghallok valamit.
Bármit.
Csak halljak végre
egy hangot,
egy dallamot,
talán egy mondatot.
Egy üzenetet.
Lehet.
De most…..
csak…
a…
csend…
visszhangzik…
a…
fülemben.

Munka

A munkám révén számtalan emberrel kerülök bizalmi kapcsolatba. Ez óriási bizalmat jelent nekik bennem, nekem pedig óriási felelősséget. Nem tudom úgy hallgatni őket, hogy az egyik fülemen be, a másikon ki. Emberi sorsok rajzolódnak előttem, húsbavágóan, vérzően, előttem zajló történetek pillanatról pillanatra. Nem az újságokból, vagy a hírekből hallott személytelen sztorik. Élően, minden fájdalmával együtt azon nyomban átélve, mintha velem történne, hihetetlen milyen életek vannak. Sokat gondolkodtam azon, egyet-egyet itt is elmesélhetnék belőlük. Lehet, majd egyszer sort kerítek közülük néhányra. Addig is csak a megdöbbenésem tudom itt közvetíteni, miközben visszagondolok a mai vendégem három éve zajló gondjaira. Van amikor már olyan dolgokat tudok meg, amikre azt kell hogy mondjam utólag, hát erről jobb lett volna nem tudnom. Mindig tisztában voltam azzal, hogy a munkám ezzel jár, de ami az utóbbi időben történik, az minden elképzelést felül múl. BIZALOM = FELELŐSSÉG. Ez a mérleg két oldala, ha valaki bízik benned, az felelősség, és ha felelősséget érzel magadban valamiért, az biztos, hogy ott vannak a háttérben azok, akik bíznak benned. Legutóbb már olyan dolog tudódott ki számomra, (ez mondjuk nem a munkám révén, de tudomást szereztem róla) amivel kapcsolatban már az is megfordult a fejemben, hogy ezért egy izgalmas filmben el szokták tenni azt illetőt láb alól. Azért úgy tűnik, ezen már túl vagyunk, mondjuk úgy, hogy túléltem. Azért a sokk még bennem van. Majd elmúlik.

És jönnek az újabb történetek.

Csak hagyom

Csak hagyom,
hagyom hogy áradjon
bennem ez az új érzés,
hogy mi az ne kérdezd,
nincs rá szavam.
Érezni tudom,
elmondani még nem,
remélem egyszer
arra is képes leszek.
Minden lélegzettel emelkedek,
egyre feljebb lebegek.
Nem érinti lábam már a földet,
Egyre távolodom
és egyre szebb minden,
innen tekintve
minden értelmet nyer.
Csak hagyom…..

Konklúzió 7.

Az életet nem csak te álmodod magadnak, az életet mindannyian együtt álmodjuk. Mások is álmodnak téged, ahogy te is álmodsz másokat.

Konklúzió 6.

Ha csak ülsz otthon, az élet dolgain elmélkedsz, és közben folyamatosan áldozatokat hozol másokért, akkor nyilvánvalóan azt fogják gondolni rólad, hogy lehetetlen ember vagy, aki egy csepp szépséget sem talál az életben, és feladta önmagát.

Konklúzió 5.

Ha megkeresed az életben azokat a dolgokat, amelyek örömet szereznek neked, és jól érzed magad, akkor mások nyilvánvalóan azt fogják gondolni rólad, hogy önző ember vagy, akit csak a saját jóléte érdekel.

Tükör

Ha engem megtagadsz, magadat tagadod.
Ha ellenem harcolsz, magad ellen harcolsz.
Ha engem megölsz, magadat is megölöd.
Ha értem küzdesz, magadért küzdesz.
Ha rám vársz, magadra is vársz.
Ha nekem segítesz, magadon is segítesz.
Ha engem megértesz, magadat is megérted.
Ha engem nem értesz, magadat sem érted.
Ha engem megismersz, magadat is megismered.
Ha bennem bízol, magadban bízol.
Ha velem találkozol, magaddal találkozol.
Ha engem elfogadsz, magadat is elfogadod.
Ha tőlem elveszed, magadtól is elveszed.
Ha nekem adsz, magadnak is adsz.
Ha engem gyűlölsz, magadat is gyűlölöd.
Ha engem szeretsz, magadat is szereted.
Ha bennem hiszel, magadban is hiszel.

Ha bennem vagy, én is benned vagyok.

Ha a testemet akarod, a testedet add.
Ha a lelkemet akarod, a lelkedet add.
Ha mindent akarsz, mindent adj.
Ha engem akarsz, magadat add.